Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

szedni, hogy miért írta azt az ominózus levelet: annyit tudok, hogy tényleg volt valami családi perpatvar-alapja, de a felek nemsokára megbékéltek, és Sándor rögtön írt egy stornírozó levelet, melyet azonban nem kaptam meg. Hát ilyen az élet. Utam hosszú, de kellemetlen volt. Bécshez késéssel jöttünk, úgy hogy a közvetlen kocsi már tele volt; sokszor kellett átszállnom és ülve töltöttem az éjszakát - de viszont ismeretségi körömet kellemesen bővítettem egy kis osztrák nővel és azonkívül aludtam is valamit. Az egész osztrák útvonal roppant groteszk volt. Salzburg előtt kiszámítottam, hogy a jelenlevő janklis pasasok mind ki fognak szállni, és egyedül maradok. így is lett, de minden janklis helyett már másik ugrott fel. Ez így ment minden állomáson Innsbruckig, és egyre sörszagúbb osztrákok szálltak fel, egyre nemzetibb viseletben. Az utolsó szállítmánynak már cserfakoszorú volt a kalapja körül. „És most mégis itt vagyok", ahogy a népdal mondja, nem kis néplélekmélységet tanúsítva. Szüléim meg én nagy örömet vittünk véghez, és azóta, kisebb étkezési megszakításokkal, alszom. Most délután 5 óra: felöltözöm és elmegyek anyámmal megtekinteni le Perreux nevezetességeit: az episzériát,

42 a patiszériát,

4

"' a boulangériát

44 és a laitériját,

45 Szent Cecilről nevezve. Annyi itt a farkascsorda, mint egy Jack London-könyvben, és nagyon félelmesen viselkednek, rácsok mögött. Hát ebben maradunk. Szervusz, Jánosom, aztán írjál, Ilka néninek, Jenő bácsinak, Rózsinak, Lukácsnak, Kapinak, Magdának, Mányinak csókjaimat, ill. üdvözletemet. Mártáról írj okvetlenül. Ölellek Tóni U.i. LA gallérjaimat légy szíves felhozatni, ha még nem tetted volna. 2. Fúr a lelkiismeret, hogy Annusnak nem köszöntem, mikor eljöttem. Kérlek, tedd jóvá valami módon. 3. Érezd nagyon jól magad. 17. FALUDI JÁNOSNAK

46 [Párizs, 1928 nyara] Édes Jánosom, az ifjak kövessék szüleik példáját, mivel atyám most éppen atyádnak ír, hát én is írok neked, a kezdő (?) írókat elmellözve. Örülök, hogy olyan szép helyen nyaraltok, remélem összeszeded magad. Szegény Tivadar! bosszantó; pont szabadságon. Remélem, már jól van.