Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

ni, amivel Hevesi Bandit annak idején olyannyira megbotránkoztattam: hogy az én életem a legrendkívülibb minden életek között; most olyan az életem, mint egy negyedéves bölcsésztanhallgatóé, akire a szakvizsga és a szigorlat leselkedik, és aki még nem tudja, hogy miről ír disszertációt. És iskolás gondokon kívül oly kevés van, ami van: egynéhány megbolondult pillanat, és az is elmúlik, jóformán emiéktelenül. Nem szeretem ezt a telet, de a tavasztól se várok sokat ezúttal; mert hiszen a nagy vizsgák elkövétkezésének időszaka az, és erkölcstelenség volna valami mást is követelni tőle. Szilveszterkor nagyon sopánkodtam, Dóri: azt mondtam, ez az elmúlt év olyan nagyon nagy volt, hogy az 1924 csak kevesebb lehet, csaj décadence, csak alábbszállás életem romantikus magaslatáról; vigasztaltak, hogy még olyan olyan fiatal vagyok hát ez igaz: de vajon megérdemlem, könyvekből sarjadó, könyvekből élő ember, a fiatalságomat? Nem fogom egyszer nagyon megbánni, hogy úgy szerettem olvasni és elsüllyedve, félálomban ülni a karosszékemben? De mindez nem fontos, és biztosan kitavaszodik újra az életem, higgye el, csak azért írok ilyen dolgokat, mert panaszkodni mindég könnyebb, mint örülni - és az örömteljes ember talán önös is egy kicsit, megtartja magának örömét, hisz úgyis kevés. Maga nem szokott panaszkodni, Dóri, és ezt is nagyon tisztelem magában; nem tudom, fegyelmezettségböl-e, zárkózottságból-e, vagy mert általában nincsen oka panaszkodni. Faludi János sokat mesél magukról és az életről Parisban odakint; hát bizony az sem volna utolsó dolog, egyszer csak hipp-hopp ott lenni a Place de nemtudommicsodán, és szétnézni abban a világban is; de nincs rá semmi kilátás. Hallatlanul komoly leszek most, csinálok egy filológiai disszertációt a Balassának tulajdonított versek szerzőségének kérdéséről, és nyelvészetet is fogok tanulni - a szemináriumbelieknek általában hasonló gondjaik vannak, Tőry Magdi drukkol legjobban, pedig hát ö bizony úgy fog tudni, mint egy nagy. Képzelje, a nekem írt levelével nagy bajok voltak, mert én úgy éreztem, hogy az nem olyan szemináriumi közhasználatra szánt levél, és azonkívül rólam is szó van valahogy benne, tehát semmiképp nem érdekli azokat, akiket én nem érdekelek, és csak egész kevés embernek mutattam meg, akik magának barátai, és hozzám is mégis közelebb állnak - amiért nagy sértődések voltak azok részéről, akik nem látták. Faludi János elhalasztotta pár nappal visszautazását valami határzárlat miatt; visz Magának mindenfélét, azt hiszem, és Hevesi Bandinak is. Isten vele, legyen szép az új esztendeje, Dóri, és gondoljon néha miránk, hol búsongó, hol kevésbé búsongó pestiekre. Kezét csókolja: Szerb Tóni Ui. Kedves Dóri, ha már olyan jóindulatú, hogy a keresztnevemen szólít, nagyon szépen kérem, hívjon inkább Tóninak, mert Antal, az olyan komoly, mint egy tanköltemény, és olyan csúnya hangzású, mint egy cseh szonett.