Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

szörnyű bányában, ahol járkálunk unalmas csákánnyal a váltunkon, falhoz lapulva a száguldó kocsik elöl, napot nem látunk, és egyhangú nótákat énekelünk évről-évre, Klára, mondtam, te vagy a Davy-lámpa. íme nekem is már százszor megingott a hitem a tehetségemben, akaratomban, szeretetemben, erkölcsi értékemben és minden emberi tulajdonságomban; és megingott a többiekben, a világ folyásában nagyon rég. De tudom: van bennem valami a dolgok mélyén, ami érték és összetörhetetlen, ha, mint a legendabéli Szent Györgyöt, felnégyelnének, olajba főznének, szélbe szórnának szerteszét, újra összeállnék, mint a legendabéli Szent György. És ezt a valamit érzem benned is, Klára, érzem fanatikus, tüzbemenő bizonyossággal - az értéket, amelyről nem tehetsz, és amely, azt hiszem, megmarad, ha akármit teszel is és akármilyen méltatlan is vagy rá. Klára, ha valami csudálatos transzplantációval át tudnám önteni beléd benned való hitemet, azt a többé már nem embernek kijáró, porbaomló meghajtást azelőtt, aki benned van, bizonnyal nem búsulnál, hanem igazi arcodat mutatnád: a drága-szépet, akié minden szépség ezen a földön, és akivel együtt örülnek életüknek a fák és az örök csillagok. Kezedet csókolja T. 9. LAKNER KLÁRÁNAK

29 [Budapest], 1923. szept. 30. Klára, groteszk dolog, újra és újra, hogy vallomást tegyek a szerelemről, amely célja-tévesztett - de szükségét érzem, hogy szép szavak közé szőjem be nevedet, és hogy emléket állítsak az órákról, amikor nagyon nagy volt a szenvedély, és nem hagyta mást tennem, mint gondolni terád... 10. SCHULTZ DÓRÁNAK

30 Budapest, 1923. nov. 21. Kedves Dóri, még csak Egger Micihez írt episztoláját olvastam, Füzesséry Kata és Töry Magdi levelei még nem jutottak kezemhez, mert mindenki el akarja olvasni, és a hölgyeké az elsőség, a szemináriumban legkivált. Azonkívül Füzesséry