Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

hogy Spengler volt az utóbbi idők legjobb regényírója, de remélem, csak regényíró volt. Terveim nincsenek, mert nagyon ideiglenesnek érzek mindent. Mindenféle rendkívüli dolog történik velem: tegnap például láttam egy gyönyörű rókát a hűvösvölgyi erdőben, de ezt, valamint egyéb csodálatos történeteimet senki sem akarja nekem elhinni. Tudásszomjam egyébként nem áll arányban anyagi helyzetemmel; erőmön és vagyonomon felül olvasok. Nemrégiben igen nagy öröm ért: kaptam ingyen egy új Sauvageot-szótárat. Az Officina megbízott, hogy állítsak össze egy kis könyvet Byron naplójából, ennek nagyon örülök. Az Uj Időknek meg idézeteket szállítok,

264 az is nagyon jó. Kis halak jó halak, szokta mondani atyám, de németül. Klári olyan kövér, hogy nem ismernél rá, de jól áll neki. Más növel ritkán érintkezem. Édes Palikám, írjál sokat, és remélem, már nem sokáig kell ilyen irodalmi formában érintkeznünk. Minden jókat kíván és szeretettel ölel barátod, Tóni 128. PADÁNYI-GULYÁS BÉLÁNAK

265 Bp., 1943. ápr. 26. Kedves Uram, nagyon és nagyon őszintén köszönöm levelét, nem is mondhatom, mennyire jól esett. Azt hiszem, az ilyen levél, mint az Öné, az író legigazibb jutalma fáradtságáért, és hiúságának legjobb kielégülése. Mert teljesen igaza van abban, hogy - bármennyire is tagadja esetleg - az író mégis az olvasónak ír, nem önmagának és mégkevésbé a kritikusainak. De persze il y a des fagots et des fagots, különbség van olvasó és olvasó közt, és ennek megfelelően különböző az író öröme, ha olvasóinak elismeréséről értesül. Vannak olvasók, akiknek a dicsérete kissé megalázó: szégyellem, hogy olyat írtam, amit még ők is meg tudnak érteni. Csak az olyan olvasó értékelése számít, mint amilyen Ön - és minthogy ilyen olvasó nagyon sok nincsen, kétszeresen megbecsülöm az Ön tanúságtételét, és azon kívül azt is, hogy nem érte be azzal, hogy elhatározta, hogy ír nekem, hanem csakugyan írt is; nagyon jól tudom, mekkora lelkierő kell ehhez. Üdvözli igaz lekötelezett híve,