Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Reméljük, hogy még sok szép Komlós-művet fogunk megérni, és még ebben az országban. Feleségednek kézcsókomat és Klári üdvözletét, sokszor üdvözlünk, Szerb Antalék 122. PLATZ RUDOLFNAK

257 Bp., 1941. szept. 22. Kedves Rudi, ne haragudjatok, ha nem vállalom a Karinthyról szóló előadást: én Karinthyt nem szeretem, úgy hogy a róla szóló őszinte véleményem egyáltalán nem alkalmas egy emlékünnepély céljaira. Majd legközelebb, valami másról nagyon szívesen beszélek. Szeretettel üdvözöl Szerb Antal 123. BIRKÁS GÉZÁNAK

258 Bp., 1941. dec. 28. Méltóságos Uram sajnos feltevésemet módszeresen bizonyítani nem tudom,

259 ha tudnám, már rég megtettem volna. Hogy mire alapítom? Arra, hogy B. M. önéletírásának első, nem históriai része hangnemben és tárgyban annyira hasonlít Montaigne Essaisjére. Pontosan leltárba veszi önmagát, testi és lelki tulajdonságait, hajlamait, betegségeit - és az ilymódon leírt személyiség is sok tekintetben emlékeztet Montaigne-re. Ez a részletes önleltározás abban az időben egyáltalán nem divatos műfaj; a német barokk irodalomban semmi analógiát nem tudnék, az angolban az egy Sir Th. Browne Religio Medici-je hasonlít valami távoli módon erre a típusra. B. M. erre tudtommal csak két példát láthatott maga előtt, Cardanust és Montaigne-t. Mindkettőt megismerhette franciaországi utazása alkalmából. Montaigne akkoriban nagy divatban volt, Cardanus műveinek összkiadása pedig 1663-ban jelent meg Lyonban. Természetesen van egy harmadik lehetőség is: hogy B. M. magától jött rá erre a műfajra. De mi, irodalomtörténészek, nem szívesen tételezzük fel egy íróról, hogy magától jött rá valamire, amire már előtte más is rájött.