Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Nincs folyóiratunk, nincs hova írni. A Kelet Népe volna, de semmi közönsége, csődben van. Szabó Pál nem tud szerkeszteni, s öt éve tengődik a lap. Már ott tart, hogy egy soproni nyomdában adtak ki legutóbb egy számot, hogy a kiadói jogot fenntartsa. Megütötte a szívemet: ezt a lapot meg kellene kapni, van benne egy érték, havi kétszeri megjelenésre van engedélye. Ez teljesen elég egy folyóirat kiépítésére. A címe sem rossz. Én ugyan nem akarom még mindig keleti söpredéknek engedni a magyart, de viszont ebben a szóban valahogy éppen nemzeti büszkeség lappang, s arra jó, hogy elkülönítse a magyart a Nyugat-bandától. Milyen szimbolikus, hogy a Nyugat után a Kelet Népét csinálhatom. Szabó Pál csak vasárnap jött meg Ugráról, otthon volt a hazájában. Hétfőn délután 3-kor találkoztunk a Pannóniában — ez is szimbolikus név? —, s amint lassan megértette, miről van szó, diplomatikus szavakat mondott: »Menni fog ez, Zsiga bátyám, menni fog«. ( — Adósságunk nincs sok, valami ezer P az Athenaeumnál. Legutóbb 143 P-ért nyomták ki a számot Sopronban, 1500 példányban, s maga is nevetett rajta. »Senkinek sincs beleszólása rajtam kívül, az enyém« — mondta. Úgy látszott, örül, ha megszabadul tőle, s ilyen előkelő szintemelkedést kap a lap. »Tavaly 7000 P-t költöttem rá« — később megmondta, hogy Eckhardt adott neki tavaly erre a célra 7000et. A Szabad Szóból is ráment 3000, így neki, ahogy számítja, 10.000 pengőben van.) Már a karácsonyi számot nekem kell megcsinálni. Tehát ma már újra találkozni kell Szabó Pállal, mert az írókat rögtön össze kell toborozni. Mindjárt felhívom telefonon. No, megkezdődött a nem-alvás, az éjjeli izgalmas töprengés, mint a Nyugatnál. Bezzeg nem aludtam el este nyolckor, hanem éjfélkor. Elővettem a Nyugat kiadóhivatali elszámolásokat. Miklóssal végigbeszéltük a dolgot, s ő felajánlotta, hogy vállalja az adminisztrációt, s ki fogja számítani, mennyiért. Nyomdának én egyenlő feltételek mellett inkább pesti nyomdát, így a Lloydot választom. Ott is megcsinálja ma a kalkulációt: szerencse, hogy ő az igazgató a nyomdában. Anélkül azért mégse ugrottam volna bele ilyen könnyelműen. Száz pengő az egész vagyonom erre a hónapra." (L. PIM M. 100/3958/327.) A Kelet Népe főszerkesztője az 1939. dec. 15-i számtól a lap megszűntéig, 1942. szept. l-ig Móricz Zsigmond lett. Szabó Pál azonban még 1940. ápr. 6-ig fenntartotta felelős szerkesztői és kiadói pozícióját. (L. a 131. sz. jegyzetet.) Móricz Zsigmond Szabó Páltól átvállalta a lap adósságait: az Athenaeum Nyomdának 2700.a soproni Rábaközi nyomdának 357.a Szabad Szónak 2050.Szabó Pálnak 200.5307.Összesen tehát 5307 pengő követelése volt Szabó Pálnak Móricz Zsigmonddal szemben. (L. a 132. sz, levelet.) A Kelet Népét Móricz szerkesztése alatt a Pester Lloyd nyomda állította elő. (Igazgató 1939-1941. márc. 1. között dr. Móricz Miklós, az író öccse, ezután pedig Kertész Árpád.) A nyomda budapesti, Eötvös u. 12. szám alatti épületében kapott helyet a szerkesztőség és a kiadóhivatal. 1941. jan. 1. és 1942. jan. 15. között az impresszum szerint felelős szerkesztő és kiadó: Móricz Zsigmond, a szerkesztő pedig — értve alatta helyettes főszerkesztőt — Jócsik Lajos. Móricz Zsigmondnak a szerkesztés munkájában többen is segítettek. A lap átvétele után fél évig Kopré József volt a szerkesztőség mindenese. Kezdettől fogva részt vett a szerkesztésben Kelemen János, 1942-ben pedig Vámbéri Gusztáv és — az utolsó hónapokban — az ifjú Örvös Lajos. A kiadóhivatali munkát, így a lap expediálását titkárnők végezték. Kezdetben az író leánya, Móricz Lili, mellette Csatái Ibolya, később Piffkó Ibolya. 1941 őszétől az író fogadott leánya,
