Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
133. K: PIM M. 17/4. — Postai levelezőlap a Kelet Népe cégjelzésével. Autográf tintaírás ismeretlen kéz ceruzaírású rájegyzésével. M:M. Zs. levelei.II. 330.1. Egyedül megyek ápr. 6-ra Hozzátok: Móricz makói útjáról 1. a 90. sz. jegyzetet. Diósszilágyi Sámuel 1940. márc. 16-i levelében (I. a 128. sz. levelet) Németh Lászlót is meghívja Makóra. Az egyedül szó erre a meghívásra való utalás. 134. K: PIM M. 100/2476. — 1 f. Gépiratmásolat. legutolsó levelemben: Móricznak Fábry Józsefhez írt előző levelét nem ismerjük. — SZEM KE: Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE). Megalakulását két sikertelen egyesület-alapítási kísérlet előzte meg, amelyek azért voltak kudarcra ítélve, mert az egyesületek alapszabályában politikai célkitűzés, a kisebbségi jogok realizálása és védelme is szerepelt. Az SZMKE alapszabályába azután e célkitűzések hangsúlyozása helyett a szellemi és kulturális értékek megőrzésének és fejlesztésének követelményét iktatták be. így is 3 évig (1925-től 1928-ig) tartott, míg a hatóságok az alapszabályt jóváhagyták. Az egyesület tényleges, aktív működésére azonban csak a 30-as évek közepén került sor. Az SZMKE központja Komáromban volt, és hat működési terület tartozott hozzá. 1930-ban már csaknem 10 ezer tagot számlált az egyesület. A helyi szervezetek kulturális tevékenysége két részre oszlott: központilag szervezett egységes programokra és öntevékeny kulturális munkára. A központ előadásokat szervezett, vagy külön füzetekben sokszorosított előadási anyagokat küldött szét. A főbb témák a nemzeti irodalomból és történelemből, illetve a praktikus ismeretszerzés köréből kerültek ki. Az öntevékeny kulturális munka legjelentő-' sebb elemei a műkedvelő színjátszás és a dalárdák voltak. Vö. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (Bratislava, 1983. Madách). 135. K: PIM M. 100/1013/2. — 2 f. Gépirat autográf ceruzaírású javításokkal és aláírással, Móricz Zsigmond autográf ceruzaírású rájegyzésével. Csonkult. M: Tíz év. II. 283-284.1. A Kelet Népe legutóbbi számában Kovács Imre ismételteti támadást intézett azok ellen, akik a „falukutatók" közül szociális tanácsadói megbízást vállaltak: L. Kovács Imre: Levél a Márciusi Frontról. Kelet Népe 1940. márc. 15. 13-14.1. — lapod hasábjain ezzel az igaztalan kirolianással kapcsolatban a kérdést kissé megvilágíthassam: Kerék Mihály levelét nem közölte a Kelet Népe, ellenben Móricz Zsigmond foglalkozott Kovács Imre cikkének visszhangjával a lap következő, ápr. l-jei számában: „A márciusi front történetét írta meg Kovács Imre a múlt számban. A Kelet Népe politikával nem akar és nem is fog foglalkozni. De nincs is erre törvényadta jogosultsága. Kovács Imre cikkét mint történelmi dokumentumot közöltük. A cikknek azonban váratlan s szinte megdöbbentő hatása lett. Számtalanan jelentették be sérelmüket vagy örömüket. Kiderült, hogy a Márciusi Front élő valóságot jelent, amelyre mindenki szerelettel s büszkeséggel emlékszik, aki részt vett benne, s nem engedi elhomályosítani részvétele tiszta emlékét, senki, még azok sem, akikre az a vád, hogy az ellenkező oldalra tértek át. Ha mindent közölni akarnánk, ami ebben az ügyben hirtelen felforrt, akkorát kellene alakulni politikai orgánummá. Ezt nem tehetjük, ezért tisztelettel arra kérjük mindazokat, akik ez ügyben hozzánk nyilatkozatot küldtek, fogadják el azt a véleményünket, hogy igen, itt egy eleven seb tárult fel, s mindenkinek kötelessége, hogy ez a seb gyógyuljon. Ha ekkora fájdalom van az érzékenységben s ekkora vitalitás a cselekvés akaratában, akkor meg fogják találni azok, akiknek szívügye a Márciusi Front, annak az útját, s módját, hogy teljes akcióképességüket kifejthessék. Mindenesetre korunkra éles fényt vet, hogy a legelső bátor hang, amely a mély néprétegeknek szomorú sorsára vonatkozik, azonnal tömegmozgalomra riasztja a lelkeket." (22. I.)
