Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
„Ez volt a neki való kísérlet: Csibével szerkeszteni a Kelet Népét, vagy legalább [a] Kelet Népe Könyvkiadóvállalatot. Biztos, hogy ennek a kései apaságnak is voltak tüskéi. O maga célzást sem tett rájuk. Árvácska az ő legszemélyesebb műve: a lányává fogadott nép; érte ő vállalta a felelősséget. Bizonyos, hogy halálával senkisem veszített annyit, mint ez a lánya, akit egy ilyen ember kapatott el a szívével." (L. Németh László: 1. m. 72.1.) Móricz ós Németh László Sokszor idéztük Németh Lászlót. Nem véletlenül. Móricz író barátai között egy se volt, aki hívebben segítette volna őt a Kelet Népe szerkesztése idején, és többet tett volna öröksége közkinccsé tételéért. Illyés Gyula erről így vélekedik: „Németh László nem volt Móricznak olyanféle kopjahordozőja, mint a kezdettől végig buzgó Féja Géza, de ő mutatta meg, neki volt ereje a Toldi Miklós-i fegyvereket fölemelni, a nemzetnek fölmutatni, s aztán a sírra emlékművül letenni." (L. Illyés Gyula: I. m. 723.1.) Barátságuk nem villámcsapásszerűen keletkezett. A Nyugatot szerkesztő Móricz az ellenlábas Babits híveként ismerte meg Némethet, s amikor az szakított Mesterével, Móricz Nyugat-napjai már meg voltak számlálva. Eltekintünk itt az 1934-es Sznobok és Parasztok vitától és 1935 februárjában az Emberes szerep-et viszolyogva olvasó Móriczot vesszük szemügyre. (L. Tíz év I. 354-357.1.) Az ellenszenv a Tanú olvasásakor — az 1935. aug. 12-i napló szerint — némileg enyhül: Németh „Mindig a szent őrülttel, a tébollyal kacérkodik, s milyen naiv, jó kis professzorocska. [...] Gly pontos, szabályszerű, nem annyira gondolkodó, elmélkedő: tisztára egy ideális tanár." (I. m. 512. 1.) Két nap múlva — még mindig vitázva — leírja az első elismerő szavakat Némethről: „— A magyarság halálra van ítélve — idézi Németh László Adyból, mint dogmát. Ezzel szemben én az életet, az életerőt, életkedvet képviselem. Fiatal nép, elhasználatlan erőkkel. A Némethiászlók jelzik, hogy képes a kultúrára. NL szülei parasztok, ősei mind parasztok s ő maga a legmagasabb szellemi régiókat ostromolja. Ily gyorsan tud felfele megnyílni a szellemi horizont." (I. m. 518.1.) A következő, immár a Kelet Népe szerkesztése idejéről — 1940. ápr. 24. — fennmaradt napló a Kisebbségben olvasásáról és áthasonításáról tanúskodik: „Magyar vagyok: tehát ebben az országban a kisebbséghez és az elnyomottakhoz tartozom. Könyveimet nem veszik többet a zsidók, nem veszik a németek, s a magyarok nem tudják megvenni, mert minden magyar ember olyanforma másodsorban áll, mint magam." (T. m. II. 336. I.) Nézzük meg ugyanezt Németh László szemével. Az Eletem regényé-t író Móriczról mondja: adatgyűjtés közben jött rá, milyen szellemi és erkölcsi null-ponton született. Németh maga is ezen rágódik. „Nemcsak én ültem harmincöt óta a veremben; minden jótörekvésünk alatt egy nagy Verem ásítozott; fogott a Végezet, mint Oedipust. Én ismerni akartam a nevét. Mi volt a hiba, amin már nem lehetett segíteni. Úgy éreztem, nem hatvanhét, nem negyvennyolc: az egész század fejlődésében volt ott a fogantatási hiba. Kihagyta mohó lendületéből: a múltat és a népet, a mélységet. Ahogy a Kisebbségben ezt eldadogta s a Rózsa Sándor második része szemléltette." (L. Németh László: I. m. 44. I.) A közösség embere „Az igazat mondd, ne csak a valódit" — kéri, inti, hívja, óvja József Attila 1937-ben világhírű írótársát, Thomas Mannt. Ezt lehetne Móricz Zsigmond utolsó éveinek fő motívuma is. És még egy József Attila-idézet idekívánkozik: „Hiába fürösztöd önmagádban, Csak másban moshatod meg arcodat." Igen, az öregedő Mőricz, a falukutató-írók kortárs-elseje, a harmincas évek közepén ismét eljutott, visszatalált a közösséghez. „Az utolsó felvonás — írja Németh László —, a halálig, a teljes megtisztulás önmagától. Móricz Zsigmond az egyén, most lesz egészen a Közösség embere, aki a nemzet helyett emlékszik, vágyik, korhol és megbocsát. A Boldog ember, az Eletem regénye, az Árvácska, a két Rózsa Sándor ennek a korszakának a munkái, libben érzem őt a legnagyobbnak. Mintha a mindenfelől
