Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
nyugdíjigénye stb. Ha az író, mint író ilyen elhelyezkedést tud szerezni, akkor ő is meg fogja kapni ezeket a járulékokat. De addig míg zseni, addig az övé a várakozás, a remény ésa boldogtalanság. (L. Kelet Népe, 1940. júl. 15.14-15.1.) Csibe — Árvácska — Erzsike Móricz Zsigmond családi élete a harmincas évek közepén kátyúba került. Második felesége, Simonyi Mária már nem hatott rá úgy, mint tíz évvel korábban; a színpaddal, sőt a versmondással is felhagyva fokozatosan elvesztette grande dame-i varázsát. Talán ennél is fontosabb: Móricz napról napra első feleségéhez, Holies Eugéniához hasonlította, aki szellemi partnere, vitatársa, modellje volt az írói alkotásban. Simonyi Mária ilyen szerepet nem tudott vállalni; jószerivel csak egyszer lett modell, 1937-ben, a házasságukról szóló Míg új a szerelem című pamflet-regényben. Lányai felnőttek, férjhez mentek. „Ugy televan a ház idegenekkel: a vők s a lányok is idegenek. Már nem az én kisbabáim, akik csak dekoratív foltok voltak, hanem tele életproblémákkal s gondokkal; félek, elvesztem ott magam..." — írja naplójában 1935. aug. 13-án. (L. Tíz év I. 514. I.) Ugyanitt, szinte programszerűen: „a keserű ifjúság habjaiba szeretnék belemerülni..." Erre is sor kerül. Egy év múlva, 1936 szeptemberében megismerkedik egy kültelki (lumpen-) proletárlánnyal, Littkey Erzsébettel. A húszéves lány rövid ideig a szeretője, de ennél sokkal fontosabb feladat vár rá: afféle női Joó Györgyként ő is elmondja életét. Móricz Pygmalion-szerepet vállal: neveli, taníttatja a lányt, s ezt Csibe novellatémákkal hálálja meg, miközben kiküzdi a helyét az író életében és családjában. Mint tudjuk. Móricz nem csupán Littkey Erzsébetet, de annak fiát, Imrét is örökbe fogadta. Emelkedett szavakkal ábrázolja ezt az egyre inkább apa-leány kapcsolatot Németh László: „Csibe — Árvácska — Erzsike: a Móricz Zsigmond utolsó költeménye. Ebből meg lehet ismerni őt: ez volt, ilyen volt. Nem Schiller, emberibb. A történet elejét csak másoktól, a hozzám eljutott Csibe-novellákból tudom. Móricz Zsigmond valahol a Lágymányoson ismerkedett meg vele. Modellje volt, akin át egy új világba látott: a kültelki proletár sorsba. [...] Az Árvácskáról maga mondta hallatlan írói naivitással: Ez ő, én csak az anyagot rendeztem. Csakhogy Móricz Zsigmond nem volt fagyos riporter, aki kiszedi »kútfőiből« az anyagot s tovább áll. A mások élményében ő elmerült, lelkében újra átélte: a maga szenvedéseként viselte. így merült meg ezzel a lánnyal: az emberi nyomorúságban. [...] Jóvá akart tenni valamit, amit az emberiség vét a gyengék ellen. Egy darab nyers, mélytengeri szenvedést emelt be a családjába. És megkövetelte, hogy tiszteljék. Nem akárhogy: leányaként. Abban nem ismert tréfát, ha Móricz Erzsikét valaki megbántotta. Mások a vagyonukat adják oda, vagy népfőiskolákat támogatnak, ő így szolgálta a részvétét. Igazi Móricz Zsigmond-i módon; mélyebben, mint bárki, s mégsem lehetett mint erényhőst dicsérni érte. Azt hiszem, az élők közt, őt szerette a legjobban." (L. Németh László: I. m. 71-72.1.) Csibe maradandó nyomot hagyott a Kelet Népében is. Elsősorban az Árvácska című tényregénnyel — melynek történetéhez közvetlen élményanyagot adott „Árvácskának" a regény írása idején Zagyvarékason a lelencsors szelídebb változatát élő kisfia. Móricz továbbá hűséges társat nyert Erzsikében — örökbefogadása után így írta alá leveleit: Móricz Erzsike, névjegye is van e szignóval — a lap előállításához és terjesztéséhez. Igen, az utolsó évben, 1941 őszétől. Móricz Erzsike a Kelet Népe kiadóhivatalának a vezetője. Móricz először leányaival. Lilivel és Virággal kísérletezett. Mindkelten férjes asszonyok, Lili színésznő. Virág édesanya. Kevés energiájuk jutott a lapra. Jegyezzük meg: a művészettörténészi doktorátust szerzett Móricz Virág a lap majd' minden számába írt kritikát, kiállítási beszámolót. Móricz Zsigmondnak nagy tervei voltak Erzsikével. Megismertette a könyvkiadói és -terjesztői munkával, levelei révén alapfokú oktatásban részesítette a Kolozsvárott az ő életmű-sorozatát terjesztő fiatal nőt. Az író a Magvető antológia mintájára könyvsorozatot tervezett; halálakor krúdában állt a Magvetőről és koráról írott posztumusz műve. Bizonyára a könyvkiadásnál is meglett volna Erzsike szerepe — aminthogy az író halála után meg is nyitotta a Móricz Zsigmond könyvesboltot, majd könyvkiadót, de ez már egy másik történet. A Kelet Népe körül tevékenykedő Erzsikétől búcsúzzunk el a szemtanú Németh László apának és leánynak egyaránt emléket állító soraival:
