Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

be, teljes egészében, a Y F. Zs. író feleségének írott levelet, melynek— valószínűleg fiktív — címzettjét nem sikerült azonosítanunk. E levél voltaképpen Móricz Zsigmond önvallomása az írói létről: Asszonyom, a legnehezebb kérdéseket teszi fel; azt mondván „író felesége vagyok s szeretnék kérdéseimre »oszinte« feleletet kapni." Már előre megriadok erre a bevezetésre. Én is író vagyok s az én feleségeim is szerettek volna hasonló kérdésekre hasonló válaszokat kapni s nem kaptak soha senkitől s legkevésbé tőlem. Mert ha én az író-feleség kérdésére őszinte választ akartam volna adni, akkor azt kellett volna mondanom: szerelmem, egyetlenem, igyekezz megszabadulni tőlem! Ha azt reméled, hogy itt bármilyen polgári foglalkozáshoz hasonló életet kaphatsz, akkor véged. A mi „mesterségünkben" semmi remény sincs arra. hogy akár a földmíves, akár a hivatalnok, akár az iparos, akár a pénzember, akár a kereskedő s akár az arisztokrata világban, a maguk módja szerint bevett s kialakult életrendszer várjon rád. Ha várod, csalódsz s csalódásod végzetes lesz rád is, rám is. Az író, a költő, a művész egyelőre, mondom, semmi más, csak zseni. A zseninek pedig saját törvényei vannak. Ezek a törvények avval az első paragrafussal kezdődnek, hogy a zseni újat hoz s emiatt eleinte senki más meg nem értheti, amit hoz s árul, csak ő maga. Esetleg még az. aki szerelmes belé. Ha pedig valaki olyat kínál fel, amit senki fel nem ismerhet, akkor a vevőtől nem lehet azt kívánni, hogy a közkeleti cikkek árusításánál érvényes szabályok szerint kezelje a dolgot. Evvel válaszoltam első kérdésére. „Miért van az, hogy a tehetséges író nem jut szóhoz, s ha mégis, — akkor irodalmi favágásra kell fordítania tehetségét." Irodalmi favágás: a kommercionálisan bevett irodalmi munka. Ennek meg van a használhatósági koefficiense s ennélfogva az egész kezelési módja, annak kiutalványozása. Nem más. mint akármi más hivatali munka. Megnyugtatására közölhetem, hogy ez a fajta munka egyre nagyobb teret foglal el a világ irodalmi működésében. Zseni mindig s mindenütt kevés volt s van, de a tömegnek egyre nagyobb szüksége van úgynevezett szellemi szőrakozásra. Ezt kiismert s bevált recept szerint közepes műveltségű férfiak s még nagyobb mértékben nők, ma már kitűnően tudják szállítani. Meg is kereshetik vele a normális életet biztosítójövedelmet, sokkal jobban mint pl. államhivatali működéssel. Kényelmesebb s kellemesebb munka, több szabadságot ad, sőt jelentékenyen több bevételt. Angliában mára szépirodalmi művek, főleg a regények túlnyomó részét nők írták a század eleje óta. Nem nehezebb munka, mint a horgolás, vagy kötés és sokkal többet lehet vele keresni, mint a kézimunkával. Csak nem szabad zseninek lenni, nyugodt és biztos kezű kézimunkásnak kell maradni. Tudni kell a receptet, amit a zsenik művei alapján állapítanak meg. Az az író, akinek számára az irodalmat képviselő folyóiratok, újságok oly „nehéz értelműek", hogy helyettük az „írni, olvasni tanult tehetségtelen, de jó összeköttetéssel bíró áIírók hadát alkalmazzák" — azok semmi jogot nem formálhatnak arra, hogy „kenyeret biztosítson" nekik bármiféle vállalat is. Ők maguk kell, hogy kiverekedjék a kenyeret, sőt a kalácsot, sőt a vagyont, a fényűzést. Ehhez semmi sem kell, csak kivárni s kicsinálni, hogy az emberek felfedezzék azt a rendkívülit, azt a ritkaságot, amit csak ők tudnak előállítani s a forgalomba beleadagolni. Akkor aztán nem kell a honoráriumra várni, mert azt házhoz szállítják s jobban megfizetik, mint „a cseresznyét vagy a cipőfűzőt". S akkor meg sem kérdezik, mi a leszállított anyag, látatlanba veszik meg s előre kifizetik, mielőtt egy betűt is láttak volna belőle. Csak persze arra kell vigyázni, hogy mindvégig olyan árut termeljenek, amely folyton fokozódóan új s olyan, hogy a tömeg éhesen s mohón vesse rá magát. Mert ha a világ leghíresebb írója egyszer csak megint olyat produkál, ami nem talál közönséget, akkor azonnal s könyörtelenül odazuhan, hogy újra időtlen időkig váratják a válasszal s ilyen vagy olyan formában csak elutasítják. Itt tudniillik nincs „munka", nincs munkaérték, nincs munkakötelezettség s nincs munkaellenszolgálat. Olyan művet, ami nem szenzáció, olyat tudniillik akkora tömegben kap a kiadó, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Az aztán más dolog, hogy valaki nem apellál a zseni jogaira. Aki hivatalosan helyezkedik el, az meg is kapja s annak meg is kell kapnia a maga fizetését. Hivatalnokot nem lehet elküldeni azon a címen, hogy tehetségtelen s hogy bármekkora kárt okoz a vállalatnak, a hivatalnoknak felmondási ideje van, esetleg