Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

UTÓSZÓ Miután az írók Gazdasági Egyesülete nem bizonyult alkalmas területnek a Nyugat pótlására, Móricz Zsigmond visszavonult a remekművekbe, hogy pályája utolsó szakaszában, 1939 decembere és 1942 szeptembere között a Kelet Népe főszerkesztőjeként folytassa és teljesítse be a Nyugatnál megkezdett munkáját — írtuk a Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője c. 1984-ben kiadott levelezéskötet utószavában. Most e két hónap híján három esztendő levelekből kirajzolódó képét adjuk az olvasónak. Móricz Zsigmond Kelet Népe-korszakának azonban előzménye, története, sőt utóélete is van. A nyugat után Móricz Zsigmond már a Nyugatot — ahol Babits Mihállyal osztozott a szerkesztésen — családi vállalkozássá kívánta alakítani. Evégből vonta be leányait, Virágot és Gyöngyit a kiadóhivatal munkájába, kiszorítani igyekezvén a Gellért-fivéreket. A csatát, mint tudjuk, elvesztette. Móricz Virág úgy emlékszik, hogy apja a Nyugattól megválva nyomban új folyóiratot tervezett, Tükör címmel. Virág lett volna a lektor, Gyöngyi a kiadóhivatal, munkatársai pedig Móricz és íróbarátai. Kiszámították, hogy a legoptimistább tervek szerint is negyedévenként 1200 pengő lenne a ráfizetés, ezért a terv nem valósult meg (L. Tíz év I. 7-8.1.) Remekműveket említettünk az imént. Volt sok zsákutca, kényszerű engedmény is. A Jobb, mint otthon c. bulvárregény például nagyon kilóg a móriczi oeuvre-ből. Móricz naplójában a Nyugat és a Kelet Népe szerkesztése közötti évekből több keserű feljegyzést is találunk az Est-lapok által rákényszerítelt öncenzúráról. A sajtócézár Miklós Andortól havi 1500 pengőt kapott megírandó műveire. „Bizonyos fokú elvtelenséggel dolgozhattam le neki ez az összeget — írja 1933. dec. 3-án —, a színes cikkek tengerével, mindig úgy, hogy reflexiókat ne kapjak a cikkeimre. Soha nem volt szabad továbbmenni a burkolt támadáson és az ártalmatlan dicséreten. A magyar életről soha nem írhattam meg őszintén a véleményemet, mert azt nem adta ki." (L. Tíz év I. 166-167. I.) Ugyanez a gondolat, még keserűbben az 1935. aug. 15-i naplóból: „Az, hogy az író eladja magát, nálam is jelent valamit: azt, hogy csak olyat szabad megírnom, amit a lap hajlandó közölni, s az állam eltűr..." (I. m. 518.1.) Ilyen körülmények között— s ezek ellenére— is születtek remekművek a pangás éveiben. így az első változatban 1932-ben írt A boldog ember (könyvalakban: 1935) és 1938/.39-ben az anteuszi megújulást hozó Életem regénye. Mindkét mű — különösen A boldog ember című tényregény — a faluvizsgáló irodalom nagy műveinek sorába illeszkedik. Az Ady-Móricz-Szabó Dezső triász elseje, a vátesz költő ekkor már halott, Szabó Dezső pamflet-acsarkodásra fordítja legjobb energiáit és lám, Móricz elindul az úton, mely majd kijelöli helyét a népi írók élén. A kelet népe mint kísérlet Németh László, A kísérletező ember (1963.) c. tanulmánykötet szerzője, 1943-ban Móriczot illeti ez epitheton ornans-szal: „A Hét krajcár óla nem csinált mást, csak kísérletezett [...] Leányfalusi kertjébe egy vagyont hordott bele: de hányféle kertésszel, lóval, veteménnyel tett próbál közben. Hogy a proletármélységekkel is kísérletezhessen: egy felnőtt gyermeket fogadott örökbe. Folyóiratára, a Kelet Népére többször tízezer pengőt költött rá. De az is megérte; az utolsó három éve azért volt olyan