Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Berze Nagy János (1879-1946): folklorista. 1905-től 1939-ig a tanügyigazgatás területén dolgozott különböző beosztásokban és állomáshelyeken. Mesekatalógusa a magyar népmesék első nagyobb, korszerű rendszerezése. Biró János (1913-1948): romániai magyar újságíró, novellaíró. A kolozsvári unitárius kollégiumban érettségizett. A Keleti Újság (Kolozsvár) belső munkatársa és rovatvezetője, budapesti lapok színházi tudósítója volt. Bisztrai Farkas Ferenc (1903-1966): közgazdász, az Ars Hungarica című könyvsorozat kiadója, a Szabad Szó gazdasági vezetője. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt országos vezetőségének a tagja. Bisztray Gyula (1903-1978): irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi tanár. 1937-től a Magyar Szemle Társaság főtitkára. 1934 és 1945 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium népművelési, majd egyetemi ügyosztályán dolgozott. Bódás János (1905): költő. Református lelkész. Impresszionista verseiben a dunántúli falu élete jelenik meg. Bogoly István: újpesti szabómunkás. Botár Imre (1880-1959): történetíró, tanár. Állami gimnáziumi tanár volt nyugdíjazásáig. Gazdasági és településtörténettel, valamint unitárius egyháztörténettel foglalkozott. Böhm József: nyomdász volt a Pesti Lloyd Nyomdában. Bözödi György (1913-1989): romániai magyar író, szociográfus, történész. Családi nevén Jakab. A kolozsvári egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott. Több erdélyi lapnak volt munkatársa és szerkesztője. 1957-től nyugdíjazásáig (1975) akadémiai kutató Marosvásárhelyen. Bugárszky Mátyás (1918): költő, tisztviselő, református teológiát végzett. Csaba József (1906): gimnáziumi tanár, a soproni Frankenburg Korelnöke volt. Csányi László (1911): esszéíró, szerkesztő, Móriczcal való levelezése idején pécsi egyetemi hallgató. Csatái Ibolya (1910): 1940-41-ben a Kelet Népe Szerkesztőségének munkatársa volt. Csekey István (1899-1963): jogi író, egyetemi tanár. 1923-tól Észtországban, Tartuban volt egyetemi tanár. 1931-től a szegedi, kolozsvári, majd a pécsi egyetem jogi karának volt tanára. Elsősorban közjogi kérdésekkel foglalkozott. Cserépy Arzén (1881-1946?): filmrendező. Eredetileg gépészmérnök volt. A 20-as években Berlinben és Hollywoodban filmmel foglalkozott. A 30-as évek végén Budapesten működött. Öt magyar filmet készített, melyek közül a legjelentősebb a Földindulás. Csikai Lászlóné, M.: tiszaladányi földműves. Csikai Miklós, M.: tiszaladányi földműves. Csobán Endre (1882-1959): városi főlevéltáros. A debreceni Csokonai Kör főtitkára. Dankó Imre (1922): etnográfus, a debreceni Déri Múzeum nyugalmazott igazgatója, a Bolyai- és a Györffy-kollégium alapítótagja volt. Darázs József(1898-?): költő. Darvas József (1912-1913): írő. Dávid Iván (1913): romániai magyar írő, újságíró. A Brassói Lapok, Keleti Újság, Szövetkezés című lap munkatársa, illetve szerkesztője volt. Dezső Kázmér (1883-1959): közgazdász. 1924-1944 között Nagykőrös polgármestere. Megalapította a városi könyvtárat, a múzeumot, valamint a nagykőrösi Arany János Társaságot. Diósszilágyi Sámuel (1882-1963): főorvos. Radikális politikai gondolkodású közéleti ember, irodalom- és művészetrajongó, egyik szervezője és irányítója Makó kulturális életének. Lakása Móra Ferencnek szolgált makói tartózkodási helyül, s atyai jóbarátja volt József Attilának. Dörner Béla: gazdasági író volt Erdélyben. Egyed Zoltán: (1894-1947): újságíró, író. Egy időben Az Est színházi és filmrovatát vezette, a 40-es évek elején a Film, Színház Irodalom című képes hetilapot szerkesztette. A nyilasok Sopronkőhidára hurcolták. Elek Péter: közgazdász. Erdei Ferenc (1910-1971): író.
