Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

lapítása a Parasztsors — magyar sors c. könyvéből: „A testi erő és szellemi bátorság, amivel a szabad élet jár, akkor is nemzeti-faji érték, ha rosszra pazarlódik el. Elég baj az egy nemzetnek, ha az ilyen emberei nem tudnak becsületes úton érvényesülni és pusztai szegénylegényekké, erdei zsiványokká, kocsmai verekedőkkéválnak. Hiba van ott a rendszerben. Gondoljunk csakvissza, a híres rablók mindig az elnyomatás szomorú korszakában születtek. Sobri Jóska, Bogár Imre, Rózsa Sándor, úgy is, mint élő emberek, úgy is, mint a parasztság képzeletében élő hősök, a Ferenc császár idejében, illetve a Metternich- és Bach-korszak levegőjében nőttek nagyra... Más körülmények között a 19. század nagy rablói is vagy jó katonák, vagy népvezérek, avagy talán éppen kitűnő közigazgatási vezetők lettek volna. Vezérnek születtek, de csak rablóvezérek lehettek. A seregük pedig zsellérekből, földnélüli jobbágyokból állott. Ezek szerették, ezek rejtegették, ezek védelmezték őket... " Az a népi legenda, amely Rózsa Sándor alakját körülvette, s az a paraszti vágy, amely a kínlódó életben Rózsa Sándort hőssé tette meg, megbízhatóbb ítélettel formált történelmi alakot az alföldi betyárból, mint az az álfinnyás faji jellemvédés, amely Matuska Szilveszter elődjének teszi meg Rózsa Sándort, akit annyira értékelt az akkori kormány, hogy amnesztiában részesítette. A faji jellemet már inkább féltem az olyan sötét szándékú szellemi szegénylegényektől, akik nem átallják ősüket Gyulai Pálhoz visszavezetni, s ilyen hamis beállítású kritikusi jogcímen gyanús korteshangon — amely éppen a regényben Petőfi ellenfeleinek szájába való — támadják hátba az élő magyar irodalom legnagyobb alakját. Nem tételezhető fel Rózsa Sándor jelleméről, hogy a maga „szakmájában" olyan gyáva cselekedetre vetemedett volna, mint Nomád az író múltjának hánytorgalásával, amely múltban kritikus, író és olvasó a magyar irodalom remekműveit és Móricz Zsigmond bátor kiállását látja azért a népi Magyarországért, amelynek megteremtése nélkül itt nem lesz jövő, nem lesz élet. Kolozsvár, 1942. aug. 9. Tamás Gáspár 806. K: PIM M. 100/2427. — 1 f. Gépiratmásolat. M: Bisztray Gyula: Mőricz Zsigmond egy levele és két könyvének kiadástörténete. MKSz, 1970/1-2. sz. 103.1. kész az új Magvető. S ezért neked kell köszönetet mondanom: L. a 150. sz. jegyzetet. 807. K: PIM M. 100/2191/2. — 1 f. + boríték. Autográf tintaírás. a Nyári Egyetemen felolvasott: L. a 786. sz.jegyzetet. —Elhagyott gyár c. versemet (...) itt küldöm a Kelet Népàiek, s melléje egy kisebbet lógósnak: Tóth Endrének ez a két verse nem jelent meg a Kelet Népében és kéziratát sem ismerjük. 808. K: PIM M. 100/1772. — 1 f. -I- boríték + 2 f. melléklet. Gépirat autográf tintaírású aláírással és betoldással, a Pantheon Irodalmi Intézet Rt. cégjelzéses borítékjában. Melléklet: Rajcsányi Károly Homokban, Négy cserép című verseinek kézirata. Két versemet mellékelem: L. a mellékletet. Nem jelent meg a Kelet Népében. 809. M: Tíz év II. 499.1. abban az ügyben, amelyben a legutóbb nálam jártál: L. a 712. sz. jegyzetet.