Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Móricz mégsem adta a KALOT-nak a Kelet Népét. Kezdettől ódzkodott ettől a lépéstől, mert a katolikusoktól féltette a lap szellemét. A KALOT-tal folytatott tárgyalások hirtelen megszüntetésében azonban szerepet játszhatott az is, hogy a laptárgyalásokkal egyidőben a Magyar Kultúra katolikus világnézeti folyóirat a következőképpen írt a Kelet Népéről: „Az úgynevezett népi irány lapjai között a következők foglalnak helyet: a Kelet Népe, amelyről már Tollhegyünkben gyakran megemlékeztünk. A zsidó lapoktól kikopott Móricz Zsigmond menekült ide s ütötte fel benne népi bölcsességének székhelyét. Regényrészletek és költemények mellett terjengős s természetesen teljesen egyéni vagy klikkbeállítottságú irodalomtörténeti, esztétikai és kritikai tanulmányok jelennek meg benne égig magasztalva saját népi íróikat s könyörtelenül és gyilkosan levágva, mint például Ortutay Gyulát, a hasonló szakmában működő, de hozzájuk nem tartoző írókat. Külön csemegéje a lapnak Móricz Zsigmond szerkesztői postája, amelyben a nagy szakértő a föld és ég minden problémájához hozzászól olyan angyali ártatlansággal és elfogulatlansággal, ahogy csak gyermekek szoktak álmukban beszélni." Tollheggyel. Magyar Kultúra, 1942. máj. 5. 143-144.1. 1942. júliusában jegyezi fel Móricz: „... az iskola mindig ellensége volt a népnek, ahogy ma is az a jezsuiták Magyar Kultúrája." L. Tíz év. II. 487.1. A kapcsolat megromlása odáig fajult, hogy Móricz végül — paradox módon — azért szerkesztette haláláig a Kelet Népét, nehogy a KALOT szerzhesse meg azt. Tudniillik ha megszüntette volna a lapot, a KALOT azonnal megkaphatta volna a miniszterelnökségtől, nem lévén védve a cím joga. A másik vevő Gombos Gyula, a Magyar Út szerkesztője és Tatay Sándor volt, akik szépirodalmi szemlévé akarták átalakítani a Kelet Népét, és a fiatal generációnak teremtettek volna fórumot. Ők 5000 pengőt kínáltak. Ez ugyanaz a pénz lett volna, amit Ray Zoltán ajánlott fel Móricznak, csak más formában, azaz a Magyar Közösség támogatása. Erre vonatkozik Németh László megjegyzése: „Csak a komikum teljességéért említem meg, hogy ugyanazt a pénzecskét ajánlották föl Zsiga bácsinak, amit mi, csak a magyar fantázia nagyobb körítésével." (Németh László: Móricz Zsigmond. 97. 1.) Móricz ezt a társaságot találta a legszimpatikusabbnak. A harmadik jelentkező egy Szentjóbi Gyula nevű gazdag földbirtokos. Szentjóbi Gyula Debrecenben kereste fel Móriczot azzal az ajánlattal, hogy Kovács Imrével átvennék a Kelet Népét egy év próbaidőre. Szentjóbi elképzelése kissé zavaros volt, mert a kiadói jogot azonnal meg akarta szerezni a lapra, viszont csak egy év múlva döntötte vona el, hogy megtartja-e végleg. Az egy év próbaidő alatt Móricz tovább szerkeszthetné a lapot, homályos viszont, hogy akkor mi lenne a szerepe Szentjóbinak és Kovács Imrének? Szentjóbi fedezné a Kelet Népe folyó költségeinek hiányait, és a próbaév letelte után fizetne 6000 pengőt Móricznak. Kovács Imre azzal az 1000 pengővel lépne be a vállalkozásba, amivel Móricz tartozik a Szabad Szónak. Móricz azt javasolta, hogy Szentjóbi nevét tegyék rá a lapra mint felelős szerkesztőt. Kovács Imréét mint szerkesztőt, és ő maradna a főszerkesztő. Szentjóbiék ezért cserébe beleszólhatnak a Kelet Népe szerkesztésébe, cikkeket hozhatnak, terjeszthetik a lapot, előfizetőket szerezhetnek, de belépésnél fizessenek 2500 pengőt, ezenkívül havi 600 pengővel járuljanak hozzá a lap előállítási költségeihez. Valószínű azonban, hogy Szentjóbi ajánlatát csak az motiválta, hogy be akart kerülni a Sajtókamarába. Ezt bizonyítja Móricz nyilatkozata is: Országos Magyar Sajtókamara tek. Elnökségének Budapest VI. Andrássy út 101. T. értesítem a tek. Elnökséget, hogy Szentjóbi Gyula munkatársamat, ha a Sajtókamara tagul felveszi, a Kelet Népe felelős szerkesztőjéül kívánom megnyerni. Maradok teljes tisztelettel kész híve Budapest, 1942. február 9. (L. PIM M. 100/5818.) a Kelet Népe kiadótulajdonosa Baternay Béla azt javasolta, hogy a Szabad Szó előfizetőiből vegyenek át ezret és Móricz a Felvidéken egy felolvasó körúttal egybekötve terjessze a Kelet Népét. Móricz a vejét, Kolos Richárdot is megkérte, hogy tárgyaljon a vevőkkel. Komolyan készült a Kelet Népe eladására, 1942. április végén a szerkesztőség