Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Azonban — hogy még egy állásfoglalásra bírjam — küldök még verseket; a vers dolgai csak verssel üthetők. Úgy érzem, kötelességem így tenni. Én másképp érzem és tudom a verseimet, de Móricz Zsigmond szava mégiscsak megáll a fejemben, mint a nyíl. Szeretném kihúzni. (Vagy kinyomni.) Szerető üdvözlettel és jó egészséget kívánva: Barátos Endre (L. PIM M. 100/104/2.) Barát Endre versei nem jelentek meg a Kelet Népében. 601. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21.1. Szerkesztői asztal. Dávid Iván. Köszönöm az írásokat. Mind a kettő jő: Dávid Iván: Istenemistenem. (Elbeszélés.) Kelet Népe, 1942. jan. 15. 6-7. 1. Ezt a címet Móricz adta Dávid Iván elbeszélésének, az eredeti címe Ne sírj Marika volt. L. PIM M: 100/5915/1. A másik írás az Üstökös a kéményen című elbeszélés, kéziratát I. PIM M. 100/5915/2. írásait Dávid Iván a következő levél kíséretében küldte el Móricznak: Marosvásárhely, 1941. XII. 24. Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Ha a Keleti Újságnál nem lett vona alkalmam futólag bemutatkozni, nem keresném fel ezzel a levéllel, ezt a bátorságomat azonban Biró Jánoskának köszönhetem. Nem köntörfalazok sokat: mellékelek valami kéziratot, s nagyon szeretném, ha Főszerkesztő Úr el is olvasná. Lehet, hogy a nevemet nem is hallotta még, de semmilyen csoportnak nem vagyok tagja, s az erdélyi lapokon kívül csak a rádióban jutok néha szóhoz. Fiatal vagyok, s még sokat szeretnék tanulni, ehhez kérem jóindulatú virgácsát! Nagyon jó újesztendőt kívánva bizalommal és tisztelettel köszönti: Dávid Iván (L. PIM M. 100/331/1.) L. még a 697., 738. sz. levelet. — Saját magáról is adhatna jelt János, csak persze boldogságában most örül, ha ól: Vö. az 543., 633. sz. levéllel. 602. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21.1. Szerkesztői asztal. Ida, Wien.; M. Zs. levelei. II. 443-444. I.; Heten voltunk 140.1. Mindent megkaptam: Móricz Ida következő levelére válaszol Móricz Zsigmond. Ennek a levélnek egy részlete megjelent a Heten voltunk című kötet 139-140. lapján: Bécs, 1942. jan. 7. Édes jó Zsigukám! Éppen most jött a Kelet Népe, és olvasom, hogy beteg vagy és kórházban voltál. Nagyon sajnálom, és megijesztett nagyon. Mi baj lehetett? Hálás vagyok a lapért, hogy mégis hír, senki se ír, nagyon rosszul esik. De rád sohase haragszom, Neked szabad nem írni, mindég mondom, hogy apai szeretetlel gondolsz ránk. De mi lett a Gyöngyire bízott küldeménnyel? Most hallom, hogy Benczúroktól még el se vitték a dolgokat. így aztán az utolsó eset, hogy küldtünk ismerősökkel valamit. Mindenkinek, Neked, Gyöngyinek két reliefet. Miklósnak. Károlynak rajzokat, nagyszülőknek Öcsiről képet és leveleket. A szegény nagypapa nagyon megbántva érzi magát, hogy nem kapta meg. Látom, Gyöngyi rengeteg munkással dolgozik, hát nem csuda. De az se volna abnormális, hogy ha annyi embere van, csak van,