Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

mostani katonatisztek mesélik, hogy alig 5-6 ember akad az ezredben, akinek többször mint 5-ször kell elmagyarázni a légvédelmi ágyút meg a mitrailleuse-ket. Bizony nehéz lesz a mai embert Bethlennek is visszavezetni a járomba, ez már a farka alá rúgott. — A csendőrparancsnok, a „parasztból lett kakastollas" meg — más vizekről jött ide — arról tartott nekem előadást, hogy hihetetlen, milyen hiányos fogalmaik van­nak a tulajdonjogról az embereknek a nagybirtokok peremén. — Nem mondhattam neki, hogy a gazdatiszttől tanulja a törvényismeretet, az meg a mindenható Orgróftól. — Ezt pedig nem fogja a törvény, mert „eszmei" községe van, a jegyző kommenciós, a pap kommenciós, a szolgabíró az ő szavazatával lesz szolgabíró, az alis­pán meg ha békében akar maradni, az ugyancsak felsőházi gróftól, nem mer nem szájaíze szerint cselekedni, végre Baueros [?], az államtitkár, ügyvédje volt a grófnak. Itt azonban már kissé baj van, mert B. mint ügyvéd­je megismerte s így meg is utálta, dehát ha jót akar — ti. önmagának főleg —, ő sem kezdhet ki vele. — Ma szőnyegen van a magyar föld sorsa, talán ma valóra válhat az, amiért a Kossuth emberei haraptak fűbe, vagy a világháború katonái mentek a „húsdarálóba". — 48 után a Tiszák a Habsburgok parancsára a középbirto­kot 500 sőt 1000 holdig még odadobhatták uralmonmaradásuk érdekében a zs[idó]k és bankjaik útján az or­dasoknak, mert még megvolt, de ma már nincs középbirtok, csak zs[idó] és grófi birtok, püspöki föld. — Ha minden kötél szakad, a m [agyar] A. B. C. (aristo., bank, clerus) odadobja a zs[idó] földet, persze nem könnyen, mert így igyekszik kitolni, hogy őreá sor kerüljön. — Nálunk még az a parasztnak dolgozik, hogy a 3 féle földreform (cseh, oláh, szerb) meggátolja a F. Min.-ot, hogy nyakló nélkül ebrudalja ki a parasztot. — Bánffy — korlátoltsága miatt — nem sok vizet zavarna, így a háttérben lévő — főleg a felsőház — érvénye­sülne. (Hegedűs L. ezért istenítette Bethlen I.-t a felsőház megteremtéséért — azonban Bánffynak is konku­rense Teleki Mihály, ki Paget vére miatt némi becsületességre hajló.) — Itt jegyzem meg, hogy a F. Min. Ma­tófarvy nevű felügyelője velem is beszélt a leendő földrefomről itthon, de viselkedése — mint ki talán túlsá­gosn a szuronyra meg a Volkman gránátra alapítja működése vezérelvét — mutatja, hogy nem gondolja ko­molyan a F. Min. a dolgot. — „A nemz. soc. exportcikk, idegen jelszavak — mik kifordítják a magyart lénye­géből —, a termelés folyamatossága megakad, s ma háború van, evolúció, de nem revolúció" mind a ködösí­tés eszközei, elterelendő a figyelmet a földreformról, mely a függöny mögött így néz ki: miután a paraszt el­vakultságában, az inflációtól félelmében 3 ezer p[engő ~ ]t is megad egy hold homokért, ezt az árat rögzíti, il­letve fogja kérni a kormány, és ha a paraszt nem tud fizetni — mintahogy nem tudhat — egyszerűen azzal uta­sítják el, ha nincs píz, igyál víz. — Oly buta a világ, hogy nem jut eszébe, ma a gatyaszáron emésztő Jánas a Bácskában detektív, sőt karhatalmi kiképzést kapott. Ismétlem — amiért legjobban megharagszol a locsogásomért, mert újból átnéztem a szegvári bál leírását a R[ózsa] Sfándor] [a] l[ovát] u[gratja]-ban — tervszerűnek látom megfigyeltetésedet a kormány részéről, il­letve az érdekeltek, a kiváltságosok, az igénylést szenvedők részéről. Ha eddig nem lettél volna, most már in­dexen vagy. Azonban: Egyedül vagy a magyarok közül, aki a földkérdést ismeri (talán a Fföldművelési] Minisztérium] piszkos ügyeitől eltekintve) és írni tud. Matolcsy M[átyás] átlagosan ír, és ahogy Pesten mondják, idegeire megy a dolog már. — Hiába könyörgök neki évek óta, hogy ne engedje az idejét aprópénz­re felváltani.— Én annyit mondtam a Fföldművelési] Minisztérium] kiküldöttjének: Kára fáradságért, a pa­raszt már apatikus, nem hisz már nemhogy az uraknak, de nekem sem. De uram! Vas Elek kezében van az ügy; félig elkoptattuk mi már annak is a küszöbét eredménytelenül. — De itt a pénz, s a mellére ütött... Nem mondhattam, hogy ez a baj... Ezeket én azért mondom, hogy végre lássák be, hogy nincs paraszt = satnya; ha­nem már felvilágosított nép van, mely még egyszer nem eszi meg a kefét, és éppen mert tudja, hogyan kell többet termelni, azt hiszem, védekezni is fog. Akarsz-é nagyobb ellentmondást a Bárdossy beszédére: nem engedek kísérletezést? mikor az őrgróf kezében csak itt 39.6(H) hold van s nemhogy termést adna lie, de ő igé­nyel 300 mázsa gabonát. — Persze a vadvízzel védekezik, holott ő volt a[z] ármfentesítő] társulati elnök, és tavasszal ő rögzítette a vizet a parasztok földjére. — Oly szépen és bölcsen írsz a dolgokról ebben a zavart vi­lágban, de ne feledd, szavadnak súlya van. A Keleti grófok ma veszélyesek, mert a lejért duplapénzt kaptak; tehát vagyonilag is erősebbek lettek, nyakló nélkül fognak „küzdeni". — A zsögödi levél, az örmény kereske­dő erdőszerzése, mind, mind idejében jött ki, észretérítő. — Áldjon meg az Isten jó egészséggel, munkakedv­vel, már az is siker, hogy neveltél utódot. Maradtam mély tisztelettel Dr. Berényi Imre Sháza, 1941. XII. 16. (L. PIMM. 100/156/11.)

Next

/
Thumbnails
Contents