Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

590. M: Kelet Népe, 1942. jan. 1. 19. I. Szerkesztői asztal. Diogenes a magyar láthatáron. Móricz Berényi következő leveléből idéz: [Sövényháza, 1941. dec. 16.] Kedves Barátom! Bár még mindég fennáll az a körülmény, hogy hallgatnom kellene, írok, mert véletlenül kezembe került az Esti Kurír (Courire) XII. 11. száma, melyben „A megtért M. Zs." címen Balassi Menyhért néven cikket hoznak. — Ma, mikor a földről a függönyök mögül szavak hangzanak el (tollamra kívánkozik: most ütik agyon a parisztot [!], jobban mondva a paraszt saját magát), nagyon bántott ez a leleplezés, mert meg voltam győződve, hogy a kiváltságosok íratták ellened. — Sajnos a cikk elég értelmesen van írva; azonban ma megkaptam a K. N.-t, s annak Sz. asztala megnyugtatott. — „Nem értesz a politikához, így nem is foglalkozol vele." -— Ennél maradunk tehát. — Mert az én leveretésem is így kezdődött. — T. Szabó Lászlónál megjelent a gróf embere, s aljas rágalmakat szórva reám, a nevemet szerette volna tudni. T. Sz. L. azonban azon a címen, hogy aki rágalmaz, az gyáva, elutasította őket, így kénytelenek voltak detektívhez fordulni. — így tudódott azután ki rólam az, hogy parasztpolitikával már negyven éve nem foglalkozom. — A levelezésem azonban igen érdekesnek tarthatják, mert cenzúrázzák, ha hozzájutnak. — Válaszod a sz. a.-on teljesen megnyugtatott. — Mikor először jelent meg a K. N. sarkában a felhívás, hogy olvasói a megjelent cikkekre közöljék — ha akarják — észrevételeiket, az egyszeri színigazgató jutott eszembe, ki azzal dorongolta le mérgesen csaholó kritikusait, hogy ha nem hallgatnak el, előadatja a hozzá benyújtott darabjaikat. — Most már látom, hogy célod érdekében tehetsége szerint mindenki hozzászólását várod. Hogy ki vagy, onnan láthatod. Ha nem vigyáznál, nagyobb terjedelmű lenne a Sz. a., mint maga a lap. — Én akkor kerültem 17 éves koromban Kolozsvárra (ma 70 éves vagyok), mikor a Nemes vér alakjai még ott mozogtak, végzetem mindég az volt, hogy a paraszt és a gróffal éltem, a középosztályt így azt sem igen tudtam, ma sem igen, hogy létezik. — A Fadgyas-Komáromi ügyvédnek még én főztem azt a medicinát, ami átsegítette a másik világba. A híre megvolt, hogy gazdag, de a hír. mint mindég, hióbhírvolt. Igaz, hogy a mágnások kölcsönüzleteiről fantasztikus terveket tudtam meg, a legkőszívűbb zsidóktól, örményből úgy fejték a pénzt, mint Mózesa sziklábúi a vizet. AF.-Komáromi is valószínűleg csak váltókat örökölt apjától, mik a grófi aláírásoktól értéküket vesztetlék. — Miután én lényemet mint diák megosztottam Kolozsvár és Bpest között (ha Pesten volt büdös a levegő, Kolozsvárra mentem, viszont) hamar rájöttem, hogy Erdély hegyei miatt ott szűk a horizont, így végleg otthagytam, nem is gondolva arra, hogy e föld hitelbe kivasalt grófjai oly szörnyű veszélyt idézhetnek elő valaha M.országban. Bethlen, Teleki, Gratz G., Hegedűs L. etc. már akkor egy nagy sereg zs[idő] újságíróhaddal dolgozott. Egy-egy Feilitzsch báró is szóhoz jutott. — Erről különben majd a tárgyalások során. — Most egyelőre annyit, hogy Tisza a Sándorok révén szintén rokonságot tartva fent az erdélyiekkel, minden évben látogatta is Kolozsvárt, bár szerény konchoz juttatta a rokonokat. Akkor kezdték a memorandum-pör után jóval, az oláh bankok a magyar föld ellen az első attakot; én, aki istenítettem Tiszát, bölcs embernek tartva, képzelheted csalódásomat, mikor kijelentette, hogy a magyar föld dolga nem tartozik a minisztériumok hatáskörébe. — Persze ez olyan vérszemre gyújtotta úgy a zsidókat, mint az oláhokat, hogy nem volt maradásunk a közigazgatástól. — Iszkolni kellett. — Láttam magyar, oláh, bolgár parasztlázadást, az előbbit H.m.vásárhelyen, hajszálon függött, hogy párszáz halott nem lett (a h.mv.helyi parasztvezért felismerte a vezénylő huszárkapitány, lelkére beszélt), az oláhoknál, bolgároknál azonban volt halott bőven. — Itt tanultam meg, hogy a cél csak a nép fölvilágosodásával érhető el. — A zsidó úgy lett nagylegény, hogy a „parasztból lett kakastollasnak" uszította a parasztot. — Itt kell megemlítenem azt, hogy szerintem nincs paraszt és úr, hanem csak tanult és tudatlan em lier van. Az az ember vagy paraszt, akinek a bőréről most a hólyagfejű Bánffy br. egyezkedik a kiváltságosokkal (legtöbben indigónak), az földműves. — Az, ahogy Roosz [?] vagy Szálasi etc. vagy íróik közül is néhány akarja a magyart bevezetni a paraszti renden át a földbe, ugyanaz az eset, mint mikor gagyogó gyereket beceselyp [!] nyelvre tanítják. — Nem látják, hogy ma a legegyszerűbb ember is Kínán, Mongólián, Párizson, Japánon át érkezett Mákfalvára (10 sor mákot kellett uzsorába kapálni, innen a név) vagy Kutyanyakra. — Ha magad tisztában vagy azzal, amit meg akarsz értetni, félórán belül a legbuzmább is megérti. — Sőt annak dacára, hogy az „urak" nem akarják, hogy megértse, mégis megérti, mert a többi kiröhögi a bandától. — És a nevetségesség mindenütt öl. — Azt csak a „lelkiismeretes" politikus Bethlen állítja, hogy éretlen a magyar, mert nem dolgozik KO fillérért egy napig, mikor a kenyér kilója 40 f. A