Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

(1900-1970) regényéről, melyet a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda adott ki 1939-ben, Kelemen János írt kritikát a Kelet Népe 1940. febr. 15-i számában (19.1.). —nyerd meg: Fekete István nem lett a Kelet Népe munkatársa. —Életem regénye és Nyilas Misi: Móricz Zsigmond Életem regénye című műve először a Pesti Napló 1938-as évfolyamában jelent meg (137-217. sz.), majd 1938-ban könyv alakban, az Athenaeum kiadásában. A Nyilas Misi-regény — a Légy jó mindhalálig — először a Nyugat 1920-as évfolyamában jelent meg, könyv alakban pedig 1921-ben az Athenaeumnál. — Zilay Lajos cikke: Kitűnőek iskolája. KN 1939. dec. 15. 5-7. I. Zilahy Lajos elgondolásait először a Pszichológiai Társaságban adta elő Irodalom és lélektan címmel. L. erről V[ass] L[ászló.]: Zilahy Lajos érdekes indítványt tett a népi tehetségek kiválasztására. „Állítsuk fel a kitűnőek iskoláját" — A magyarság hivatása és a háború — „Ha nem kötnek békét, egész kultúránk az ázsiai barbárság karjaiba hull". (Magyarság 1939. nov. 24. 5.1.) Zilahy Lajos koncepciója a Kelet Népében vitát kezdeményezett. Muharay Elemér A kitűnőek iskolája a népi gondolat tükrében című írását (KN 1940. jan. 15.10-11.1.) a febr. l-jei számban Zilahy Lajos újabb cikke követte: Fel fogjuk építeni! (3-4.1.) Az olvasók levelet írtak Móricz Zsigmondnak. így Kovács Lajos, 1940. jan. 24-én: „A Kelet Népében vita indult meg a Kitűnőek Iskolája kérdésében. Alihoz szeretnék hozzászólni. Én, a diák, szükségesnek, égető fontosságúnak érzem a Kitűnőek Iskoláját. Csak egy fő nehézséget látok: a pénzt. A Kitűnőek Iskolájának méltónak kellene lenni a kitűnőkhöz. De ezt meg lehetne oldani valahogy. Már a tanári karát is elgondoltam. Igazgatóvá Karácsony Sándort tenném. Az egyik irodalmi tanszéken Németh Lászlót látnám legszívesebben." (L. PIM M. 100/1131.) Hajnal László Szegedről küldte hozzászólását 1940. febr. l-jén: )V

A kitűnőek iskolája nagyon életrevaló gondolat, azonban annak teljesen magyar szempontok szerint kell megválásul nia, tekintetbe véve a sajátos magyar természetet és sajátos életberendezést, országszerkezetet. Legelőször is itt van az annyira súlyos magyar rákfene: a protekció. Ha a felvételnél bármely külföldi példát vennők tekintetbe, az iskolába való bejutásnál ismét csak nagy súllyal esne latba egy-egy nagybácsi vagy egyéb kötelék. Zilahy Lajos a protekciót úgy kívánná elkerülni, hogy négy- vagy nyolctagú magisztrátus végezze a felvételeket. Én ezen túlmenően azt ajánlanám, hogy igenis négy vagy többtagú magisztrátus végezze a felvételi vizsgákat (lehetőleg négynél több, vagyis minden foglalkozási ág kitűnő vezető emberei helyet kapjanak ebben a magisztrátusban), de ezek az ország vidékei szerint legyenek, tehát: egy felvidéki, dunántúli, alföldi stb. magisztrátus. Azonkívül minden éviién másokból álljon ez a bizottság, és tagjait csak pár nappal a felvételi vizsga előtt nevezzék ki, végül pedig az alföldi bizottság ne az Alföldön, hanem a Dunántúlon vagy a Felvidéken stb. vizsgáztasson. így bizonyára el lehet majd kerülni a protekciót. A másik pedig ez: hány embert képezzünk ki évente? Szerény véleményem szerint: nem szabad meghatározni sosem, hány ember kerül évente kiképzésre! A kiképzésnek pedig nem szabad egy helyen történnie csak az országban, hanem mindenben a fokozatosság elvén kellene állni. Vagyis: minden faluban lenne kiválogatás, amit mondjuk vármegyei emberek végeznének (de más járásbeliek), azután innen a városba kerülnének a tehetséges ifjak, s együtt nevelkednének a városi intelligencia fiaival a gimnáziumban. Ez azonban nemcsak közönséges gimnázium lenne, hanem vagy a városi »Kitunoek Iskolá«-ja, vagy pedig különböző szakiskolák, melyek az életre nevelnék az ifjúságot, és hivatásuk szerinti vezetőkké válnának (az iskolákra vonatkozóan: I. beküldött cikkeimet!). Akik azután itt is kitűnnének, kerülnének tovább egy megyei központi »Kitunoek Iskolájá«-ba, majd végül a legkitűnőbbek az országos Kitűnőek Iskolájába. Ezzel el lehetne érni, hogy a tehetséges, de azért országos viszonylatban nem rendkívüli tehetséges ifjak falujukba, városukba vagy esetleg vármegyéjük élére kerülve, az illető szervezetek életét megfelelően, hasznosan tudnák vezetni, s mivel hajlamuknak megfelelően lennének kiképzeve, nem vesznének el nyomorgó kishivatalnokokként. Azok pedig, akik a legkitűnőbbek, s így országos viszonylatban is kiválóak, vezetésre alkalmasak, a fokozatos fejlődés eredményeképpen kereszt ül menve minden problémán, sokkal jobban hozzá tudnának szólni a dolgokhoz, mintha csak elméletben foglalkoztak volna velük. A vidékek, illetve városok és falvak szerint kiképzettekből természetesen nemcsak gazdák és kereskedők, meg hivatalnokok kerülnének ki, hanem orvo-