Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Hogy könyveljek? A bankszellem is iskolát teremt. „Banki könyvelőt vettem fel, hogy kis iparüzememet rendbe szedje, mert kölcsönre volna szükségem, és rendes könyvelés nélkül a Kisipari nem ad. Ez helyes is, és ebben látnám a bank hivatását, hogy tanítsa meg a kisiparosok tömegét a könyvelésre. Én tehát egy könyvelőnek átadtam az összes feljegyzésemet és számláimat, s amit gondosan félreraktam. Két napig tanulmányozta a kérdést, akkor azt mondta nekem: Hogy könyveljek? Én csodálkozva néztem rá. Hogy érti ezt? Kérem, mondta: könyvelhetek úgy, hogy minden mcglássék benne, és könyvelhetek úgy, hogy semmi se lássék meg belőle. Könyvelhetek úgy, hogy nyereséges a vállalat, és könyvelhetek úgy is, hogy a vállalat veszteséggel dolgozik. Nekem azt meg kell mondani, hogy akarja a könyvelést? Mi a cél vele? Kicsit gondolkoztam, s azt mondtam: Pillanatnyilag az a cél, hogy a bank kölcsönt adjon. Azt felelte rá: Indokolt pillanatnyi pénzzavar, fényes kilátások. Azt mondtam rá: De ha utána számítanak, mi lesz? Azt felelte: Ha egy vállalatnak háromnál több alkalmazottja van, soha semmiféle könyvszakértő sem tud kiigazodni a könyvelésében." A könyvelő úr igazat mondott. Ez a bankszellem. Ez a híres „bankszerűség". (Kelet Népe, 1941. nov. 15.) Kereskedelmi Bank. Megkaptam a könyvet, köszönöm: „A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Százéves Története. 1841-1941." Szerző nincs, kiadó nincs. Megkaptam, sőt végtelen unalmassága dacára végigrágtam magam rajta. Annyit máris megtanultam a könyvből, hogy a Kereskedelmi Bank történelme két fő történelmi korszakra oszlik. Első történelmi korszak Lánczy Leó előtt, ez tartott 1841. október 14-től 1882. január l-ig, a második történelmi korszak Lánczy Leó által, s ez tart és tartani fog 1882. január 1-től 1999. december 31-ig — mikoris a Bank megszűnik. Ha ugyan az alapszabályt közben meg nem változtatják olyanformán, hogy a Bank továbbél Kr. u. 10 000-ig vagy esetleg az új vízözönig. Elővettem a Bank utolsó huszonöt évének történetét is, amit 1892—1917-ről Hegedűs Lóránt írt. Mintha egy más világba csaptunk volna át. A nehéz, szürke, fárasztó dágványt világos, érdekes, ragyogó életkedv váltja fel. Hegedűs Lóránt életének egyik legfényesebb bravúrját vágta ki evvel a könyvvel. Mintaképe lehet a jól megírt szakkönyvnek. Több annál, valósággal ekvilibrisztikai mutatvány; olykor-olykor, ahogy a zsonglőr, golyókat röpködtet az ujjai hegyén, s azt az érzést kelteti, mintha üres hólyagok lennének, s egyáltalán semmi súlyuk nem lenne, holott vasból vannak, tömörek s életveszélyesek. Ha Hegedűs Lóránt ezen a téren fejti ki összes szellemi képességeit, akkor ma a világ legnagyobb közgazdasági tekintélyei között volna, akinek kartársai fölött az az érdeme is meglenne, hogy élvezettel lehet olvasni. Hegedűs Lóránt azonban, sajnos, valósággal átadta magát a Pénz szolgálatára, s így nem volt ideje a tökéletes írói odaadásra. Inkább azt tette, hogyha megszökhetett az irodai s az elnöki asztal mellől, a szépirodalomban vagy azzal határos területen cserkészett. Ebben a könyvében Hegedűs Lóránt szinte filozófiai magasságba emelte fel a közgazdasági tevékenység bírálatát, sőt koronként a metafizikai határokat súrolja, mikor a pénznek és az értéknek mozgalmasságáról és jelentőségéről ad áttekintést. Tessék elolvasni a Folyó banküzlet című fejezetét. Egy rövid szerkesztői üzenetben nincs hely idézetekre, de íróiságának jellemzésére tessék elolvasni legalább néhány sort: „... az emberi gondolkodás minden evolúciója. így a közgazdasági is. észrevétlenül történvén, magunk sem látjuk, mennyire mások ma gondolataink, mint voltak negyedszázaddal ezelőtt, és ami még fontosabb, hogy ugyanazon szavak alatt mennyivel más eszmék rejtőznek, mint régebben. Most ritka alkalmunkvan arra. hogy ezt az öntudatlan gondolatevolúciót tudatosan megvigyázhatjuk. Az a reményem, hogy e fejezet folyamán az olvasó ugyanazon következtetésekre fog jutni, mint amelyek az anyag áttanulmányozásánál engem megszállottak, s oly kényszerítő erővel hatottak rám, hogy súlyuk alól szabadulni nem tudtam." Valóban a költői megszállottság jelentkezik nála. Hegedűs Lóránt ebben az időben életének és szellemi erejének csúcsán volt. S rögtön segítségemre jön a bank lényege felől most kialakuló gondolataimnak tisztázódásában ilyen nyilatkozatokkal:
