Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Ki és milyen legitimációval informálta Önt Uram arról, hogy „Kodolányi kiegyensúlyozott írói tudattól és hűséggel a nagy ormánysági néptragédiához itt akarta befejezni darabját (...) de eljön a rendező, s azt mondta, hogy a tragédia és kétségbeesés hangulatával nem lehet elbocsátani a kedves nézőközönséget... " A cikk ugyan darabról beszél, de felteszem, hogy a filmről van szó, mert hiszen Ön a Földindulás filmről írt. A rendező is, aki ,jött", csak én lehetek, a film rendezője, mert a darab rendezése nem az én munkám volt. De — sőt, DE: azt hiszem, egyikünk sem Ismeri Kodolányi Jánost annak a jó kis fiúnak, aki egy igenis-kezitcsókolommal azonnal behódol a gonosz és szőrösagyú rendező mumus okvetetlenkedésének. Ha Kodolányi téiyleg itt akarta volna a darabját befejezni, akkor hiába ugráltak volna a rendezők Ha pedig behódolt, akkor viselje is a konzekvenciákat, és ne mossa kezeit. A közönséget nem érdekli az, hogy mit akart az író. Csak az érdekli, amit az író kimond És Kodolányi kimondta a második gyereket. Ha ez felemás és zagyva tudatú kreáció, úgy a szerzőt éri ez a támadás, nem a rendezőt. A második Böbék gyereket tehát Kodolányi már a darabban is bejelentette, sőt: a darab fináléja pontosan kifejezi, hogy ezt a gyermeket nem vetélik el és nem fog halva vagy kükének születni. A gyereket tehát nem a rendezői ignoráns tudat fabrikálta a film végére. Én a KodolányiBöbék gyereket csak lefotografáltattam. Hogy a hintázó fiúcska giccs-e vagy művészet, annak megítélése a szív magánügye, és nem az értelem metszőkésének fortélya. Láttam a hintázó gyereket, és formát öltött bennem, a szívemben a befejezés: a felszabadító, forró nagy érzés szimbóluma, hogy két ember ismét megmenekült egy gyilkosan lehangoló végzettől. Ez a mentségem: a többi a fotográfia ügye — ez pedig kitűnő volt. Állom ezt elfogultság nélkül, mert láttam a sötét nézőtéren a könnyező szemeket. Nem. kor és társadalmi állásra való tekintet nélküli könnyeket! Tehát győztem. Nem érthetek egyet azzal a megállapításával sem, hogy a probléma csomója nincsen megoldva. A film eredeti állapotában meg volt oldva — szintén közmegelégedésre. De lehet, hogy abban a moziban, melyben a filmet látni méltóztatott, a gépész valamiért megharagudott az öreg Böbékre, és kivágta azt a jelenetet, melyben Kiss Ferenc nagyon szélesen, világosan és egy tekintettel, mely minden szöveget feleslegessé tett, mutatja, hogy a csomó meg van oldva. Könnyezik és örül — remegő kézzel írja a bibliába, hogy az ifjú böbék jőzsika [!] is megszületett. Tagadom, hogy művészibb megoldás lett volna az egykéből többkét mutatni. Talán hancúrozó gyerekek seregét, súlyosbítva az eresz alatt guggoló szülők boldog mosolygásával: hopp, mi már eztán nem egyke zünk mottóval? Ez ellen én lázadtam volna fel, mert — felesleges. A felesleges sohasem művészi. Minden pénzt tartok, hogy tudta a közönség, mit jelent az író szava: az Isten beleszólt... Érezte, hogy eldőlt a harc: Böbékék elhagytákaz egykések táborát. Esküszik arra, hogy az egészségtől duzzadó Jánosnak és Julinak lesz bőséges folytatása. Anélkül, hogy ezt a folytatást is bemulattam volna vagy hintázó ikrekhez folyamodok. Az én rendezői tudatom megelégedett a szerényebb, halkabb kifejezéssel. Hiszem azt, hogy ez művészibb, mindenesetre közelebb jutott a művészi kifejezéshez. Nem szeretném, ha soraimból agresszivitás szivárogna. Más ez! A Földindulás filmet annyira a szívemből és a lelkemből alkottam, annyira az én egyigaz gyerekem (most persze csak a rendező beszél), hogy sajgó sebek szakadnak fel bennem, ha valaki irgalmatlanul ráncigálja ezt az én csemetémet. Lehet, hogy túl érzékennyé tett az a pimasz agyarkodás, mellyel úgy a szakma gátlás és félelem nélküli lovagjai, mint a hivatalos Szent Bürokrácia ezt az igazán magyar, fennkölt témájú, életbemarkoló írású filmet „megnemtörténtté" igyekszik tenni. Es mindazokat, kik ebben az alkotásban részt vettek! (Exkluzívé: néhány színész.) De akkor is... Különösen bántanak a tévedések, nem helytálló információk, ha oly avatott, tisztességes szavú, felkészült és bölcs értelmű személyiség szól a nyilvánosság fórumán a Földindulásról, mint On, nagyon becsült Jócsik Lajos uram. Őszinte tisztelője (L. PIM M. 100/282.) Cserépy Arzén 546. M: Kelet Népe, 1941. nov. 15. 19.1. Szerkesztői asztal. Frieder László. Ipari munkás vagyok: Móricz Frieder Lászlónak a következő, keltezés nélküli leveléből idéz:
