Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
írónak, költőnek érzem magam, és írni szeretnék. Eddig csak az anyám írója és költője voltam, neki olvastam fel mindazt, amit felszínre vetett bennem az indulat. Mert mindig visszatartott valami. Minek? Kinek? Csak a jövő reménysége vigasztalgatott néha. Tervezgettem is olykor, és készültem. Dátumtól vártam megoldást, attól a naptól, mikor majd magam embere leszek. Készültem erre a napra. Könyvet akartam írni. Belefogtam, s amíg tartott az indulat, simán , boldogan ment minden, de később be kellelt látnom, hogy nem csinálhatom magamban mesterségesen az írót. Ez képmutatás. Ha író, költő vagyok, úgy vagyok az, amint vagyok, s nem holnap, holnapután, jövőre leszek az, hanem soha. Ez először elkeserített. Keserű, káromló hangulat tört rám, és hetekig ostromolt. Mégis én győztem lassan. A káromlás halk elégiává halkult, s a lelkembe került porszemet körülvette a közömbösítő burok. írtam egypár verset, de nem mint költő, csak mint ember. írtam egy-két prózát, de nem mint író, csak mint ember — és magamra találtam. Úgy robbant ki belőlem, mint egy hisztérikus sikoltás: író vagyok! És most indulnom kell, meztelenül és kivetkőzve mindenből, ami külső, felaggatott sallang. Végül hadd mondjak még egypár szót. Apám református lelkész volt. Ezerkilencszázhuszonnyolcban az Egyesült Államokban egy magyar gyülekezetben. Akkor én négyéves voltam. Harminckettőben tértünk vissza Magyarországra. Azóta Pesten élek, s apám hittanár. Anyám dunántúli, pápai származás, apám bihari. Falun nem éltem soha pár napnál tovább. Akkor még nem láttam, csak néztem, magamat sem figyeltem, csak éltem. Elkészültem lelkemben mindarra, amit Németh László tűz a még el nem „fuserált", jövendő magyar írók elé. Nem várok jó sorsot, elszántam magam a „rabkenyér"-re, „melyet a nagyobbakra küldött eszik emberi kötelezettségei börtönében."Érzéseimben máris a mélymagyarság felé vonzódom, ha nem is vagyok olyan művelt talán, ahogy megköveteli Németh László, de előttem áll még a jövő. A szegénységet hogyne szeretném, mikor is magam is közéjük tartozom, s hogy félnék a magányosságtól, mikor az nevelt azzá, ami vagyok. Mély tisztelettel: Fazekas László Cím: Budapest III., Monitor u. 3. (L. PIM M. 100/461/1.) Fazekas László a kővetkező cikkeket mellékeli leveléhez: Anyag (ebből idéz Móricz szerkesztői üzenetében), Nevelés, Történelem, ezenkívül A karosszék dicsérete, Avers lábai előtt, Elégia, Élet helyett vers, 3 óra és Szélkakas című verseit. L. PIM M. 100/461/1. mellékleteit. Móricz szerkesztői üzenetét levélben köszönte meg Fazekas László: [Budapest, 1941. nov. 15.] 1941. nov. 15. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Nagy örömet és boldogságot okozott nekem az az üzenet, amely a Kelet Népe nov. l-jei számában a Szerkesztői asztalban jelent meg, amelyet Főszerkesztő Úr beküldött írásaimra írt. Főleg az utolsó mondatnak örültem, mert engedélyt adott arra, hogy a Főszerkesztő Urat felkereshessem. Érzem ugyanis a szükségességét annak, hogy jóindulatú, avatott kéz irányítson, ne csak a saját bizonytalanságom zavarára legyek bízva egyedül. A lehető legközelebbi alkalommal — nagy reménységekkel — elindultam a Kelet Népe szerkesztőségébe, sajnos azonban sem akkor, sem későbbi próbálkozásaim alkalmával nem találhattam meg Főszerkesztő Urat. Tudom, hogy nagyon sok elfoglaltsága és munkája van, mégis kérem, szorítson egy kis időt az én számomra is. Ezért keresem fel most levelemmel. Kérem, adja tudtomra, bármi módon, mikor és hol kereshetném meg. Bocsánatot kérek zaklatásomért. Mély tisztelettel: Fazekas László gimn. tanuló Bp. III., Monitor u. 3. (L. PIM M. 100/461/2.) Fazekas Lászlótól semmi sem jelent meg a Kelet Népében.
