Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

tonné Gulyás Ilona (1896-1981), Gulyás István egyik lánya. —Juhász G.: Juhász Géza, később Gulyás Margit férje. —megakad a tekintetem a T. M.-en: Szerkesztői asztal. 20. I, T. M., Miskolc. „Azt azonban szeretem, ha nők írnak nekem. Szegény Arvi, újra végigéltem vele való napjaimat. Most került kezembe magának egy régi levele, melyen természetesen nincs dátum; mért irtóznak a nők tudat alatt attól, hogy időben pontosan jelenjenek meg a múltban. A finnek most újra első vonalba kerültek, régen lehetett, mikor azt írta: »persze az idők rohannak, azóta már el is felejtettük, milyen idillikusán vesztette el egy régi, független nemzet a függetlenségét.« Most ismét az élen és a szabadság rohamában." L. a 159. sz. levelet és jegyzetet és vö. az 510. sz. levéllel. — a „kitűnő tanítvány": Utalás Illyés Gyulára, a Magyar Csillag szerkesztőjére. —Az állítólagos levelemből: L. a 159. sz. levelet. — ennek a csodálásomnak a helyi szerény sajtóban a magam eszközeivel kifejezését is adom, (L. az egyik melléklet.): Nem sikerült kiderítenünk, hogy Tauszig Mária milyen cikket küldött Móricznak. —Ami pedig Arvit illeti, igen meglepett az a rég elfeledett cikk: Tauszig Mária: Järventaus Arvi a magyarbarát finn író. Kelet Népe, 1941. okt. 1. 16-17. I. Vö. az 57. sz. levéllel és jegyzettel. — egyet tanúként mellékelek is itt: az egyik debreceni egyetemi tanár lapocskája: A lapot Tankó Béla írta Tauszig Máriának: [Debrecen, 1941. okt. 10.] 41. okt. 10. Kedves Mária, ezer köszönet az Arviról írt szép cikkért, méltó hozzá és hozzánk, akiket szeretett. Be jó volna gyakrabban olvasni ilyent magától! Mennyi témája volna, De Gerandotól el nem is tudom, meddig. S jó volna, néha még inkább szeretném, elbeszélgetni magával ezer dologról, akár a kályha mellett, ahová már be kell bizony fűteni, ha már a Bükkben nem lehet mostanság. Rendre mind jobban visszatokozódom a magányba, amit ezentúl már nem is kell otthagynom hivataloskodó piacosságért. Ez az igazi világközösség, de hiszen talán tudja is, az ember együtt lehet mindazzal, akit maga választ, mert szeret, s csupa látomássá lesz, aki odakinn valami nagynak hiszi magát. Sok a dolga, ugye? Azért csak ír egy-egy sort, ugye? Ezer üdvözlet és másik ezer... yours very Tankó Béla (L. PIM M. 100/3047.) — a lányát is írásra biztatja: Móricz Virágról van szó. — az enyémben pedig két lap is őrzi, hogy itt járt. „Hic fuit... "stb.: Az első látogatás 1939. nyarán volt: „Azon a nyáron, aug. 3-án Holies Pálék nagyobbik leánya, Imola és Árokszállási Zoltán esküvőjére jött Miskolcra tanúnak. Az esküvőn én is ott voltam, de utána siettem haza: Uzsokra készültem, s így Móriczcal egyáltalán nem találkoztam. Másnap — tervemről mit sem sejtve — felkeresett lakásomon és íróasztalomon hagyta a következő, jegyzetfüzetéből kitépett lapot, amelyet később vendégkönyvembe ragasztottam: „Kedves Mária, rendkívül sajnálom, hogy nem találkozhattunk. Leveléből arra következtettem, hogy jelen lesz a lakodalmon, és csak este tudtam meg, hogy nem, s azt is, hogy ott volt a templomban, és nem jött felénk. Ej, ej. Igazán nagyon sajnálom, mert lássa, csak azért maradtam itt mára, hogy Magával találkozhassak. Jó egészséget és kézcsókot. Miskolc, 1939. aug. 4. de. 11 óra MZs." 1940 a második látogatás éve. „1940. december elsején váratlanul toppant be hozzám. Éppen akkor jöttem haza, amikor távozni készült tőlem. Kezembe nyomott egy jegyzőkönyvből kitépett lapot: Hic fuit Móricz. 1940. XII. 1. este későn 8 órakor." L. Tauszig Mária: Jegyzetek Móricz Zsigmond néhány leveléhez. Irodalomtörténet, 1957. 3. sz.349.1. 510. K: PIM M. 100/2145/17. — Levelezőlap. Autográf tintaírás. a „szerkesztői asztal"-rovatban idézte mondatom nem a finnekre, hanem Dániára vonatkozott: L. a 159. és 509. sz. levelet és jegyzetet. — Egy órával ezelőtt adtam föl egy levelet Leányfalura: L. az 509. sz. levelet. — Ha akarja, igazol engem, ha nem akarja, nem: L. az 526. sz. levelet. — nagyon örül a Rózsa Sándor foly-