Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Riportunkat a vasárnapi számban szeretnénk megjelentetni, s kitüntetésnek vennénk, ha Főszerkesztő Uram e sorok szerény íróját feleletre méltatná. Levelét várva s előre is köszönve, maradt őszinte tisztelője: Petrovics Béla hírlapíró VI., Andrássy út 24. (L. PIMM. 100/1710.) — Oncsa: Országos Nép- és Családvédelmi Alap. 508. K: PIM M. 100/1082. •— 2 f. Autográf tintaírás. Móricz Z-sigmond ceruzaírású rájegyzése: „Megindítani, s írni nekik t. 8 P-ért." Visszaemlékezve a tavasz folyamán nálunk tett látogatására: L. a 368. sz. jegyzetet. 509. K: PIM M. 100/2154/16. — 2 f. Autográf tintaírás. Móricz Zsigmond autográf ceruzaírású rájegyzése: „Sza. 1941. 20." Magyar Református Presbiter: (1929-1948) Az Országos Református Presbiteri Szövetség lapja. Megjelent: évente ötször. Baltazár Dezső, Ravasz László, Szabó Imre szerkesztette. —dr. Dómján János: Személyéről közelebbit nem tudunk. — átfutottam a lapot: A Kelet Népe 1941. okt. 15-i számáról van szó. — a „ Több kis nőnek"küldött üzenet: Szerkesztői asztal. 20.1. Több kis női levélre: „Nem, nem felejtettem el semmit. Erdélyt sem. Dióérés sem vénített el. De nőknek nem írok. Most már három kabalám van: nem adok autogrammot üres papírra, nem írok előszót és nőknek levelet. Problémákra esetleg válaszolok, de csak ha olyan fontos, ami nem nekem fontos és nem is a levélírónak, hanem legalábbis regényanyag. Ezt üzenem kicsiknek nagyoknak, székelyeknek és szászoknak, és minden Éváknak és írdogáló nőknek." — milyen kedves volt Móricz Zsigmond, mikor a Felvidék visszakerült, innen is, onnan is küldött l-l lapocskát: Móricz Zsigmond 1938. nov. 21-én Párkányról, 1938. dec. 4-én Léváról küldött képeslapot Tauszig Máriának. L. Tauszig Mária: Jegyzetek Móricz Zsigmond néhány leveléhez. Irodalomtörténet, 1957. 3. sz. 347.1. —Erdély egy kicsit szívügyem. Ott mégsem jutottam egyszer sem eszébe: Móricz erdélyi útjáról I. a 368. sz. jegyzetet. — hát beteg is volt (a Makóra ín üzenetből gondolom): L. a 498. sz. levelet. —főbelegyintctt is volt: idegkimerült?.' (L. Kolozsvárra.'): Szerkesztői asztal. 21. I. Ifj. O. E. Kolozsvár. „Kedves Elemér, most kezdek felébredni abból a mély letargiából, mely fél éven át megbénított. Orvos vagy, de neked sem mertem beszélni róla, hogy egész erdélyi utam alatt valósággal alvajáró voltam. Oly különös érzésem van, ha visszagondolok erre az útra, mintha idegen atmoszférában jártam volna vagy álomban. Álomlátás. Kénytelen voltam abbahagyni az írást, mert amit nem a helyszínen írtam meg — pl. Bözödön, ahol az ablakom alatt éppen rönköt fűrészeltek a gyönyörű nyári hajnalokon, én pedig magammal vitt írógépet pergettem, sott írtam meg, ami a Kelet Népében jelent meg—, szóval amit ott meg nem írtam, az most már egészen elvesztette közvetlen erejét, s csak mint álomlátásról tudnék róla beszélni. Most már jobban vagyok. A betegség lassan és alattomosan gyűlt fel, az idegkimerültség, ellenben a felébredés olyan volt, mint mikor jön a szél, és elsodorja a ködöt. Szolnokon történt, szeptember 3-án. Egyszerre csak kinyitottam a szememet, lenéztem a szép Tiszapartra, s azt mondtam nagy meglepetéssel: felébredtem! Milyen jó! S milyen szép a reggel! Estére már moziba mentem, természetesen Jolánkával, éppen úgy, mint Kolozsváron. Mindenkit melegen üdvözlök, nincs többé semmi baj: az egész emberiségnek kívánom, hogy ugyanígy gyógyuljon ki a letargiából. Jó reggelt." —Aztán átfutottam Ablonczy Lacikán: L. a 495. sz. levelet. — megálltam a Gulyás P-nak küldött üzenetnél: L. a 501. sz. levelet. — Meghalt a kis vidám, mokány Gulyás-bácsi: Gulyás Istvánról I. a 446. sz. jegyzetet. — Ilus: Görgey Már-