Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Köszönöm a középrajnai festő Paradicsomkertjét. Sokat nézegettem. Nekem kicsit olaszos, és mégis benne van a német kor lelke is. Pl. az a festő környezetéből való: a kosár, a pohár, az asztalon lévő tárgyak, a saru, a cimbalom, s milyen furcsa: egészen betonkút. Különös a csavarodott fa, ami később a barokkban kötelező motívum. A háttérben a várfal is német. Tömör és egyszerű. A fák koronája még, gondolom, a román stílusból maradt. De amit Medgyessy Feri küldött, a „magyar kőfaragó feje a királyi kápolnában XII. sz. Esztergom", még sokkal megrendítőbb. Azt írta alá: „itt a magyar stílus". A szakállas, bajuszos fej még a török csákányütések után is egészen magyar, de nem turáni, hanem alföldi magyar: ugoros. Szinte megszólal: és milyen derült, nyílt és kedves egyéniség. Beleremegek, hogy a föld népének gyermeke. Mi lehetett volna, ha a sors annyi századon át nem vág le bennünket, mint a tagló. Vö. a 532. sz. levéllel. — Úgy látszik, a parasztnak cz lesz valamilyen utódja: népi: A „paraszt" szó körül zajló vitáról I. a 260. sz. jegyzetet. 502. M: Kelet Népe, 1941. okt. 15.20.1. Szerkesztői asztal. Gyalui Farkas, Kolozsvár M. Zs. levelei II. 433.1. Sajnálattal bár, de visszaküldöm Betlilen Gábor lakodalmáról szóló tanulmányodat: A Kelet Népe 1941. dec. 15-i száma közölte a Bethlen Gábor lakodalma. Korabeli újságíró riportja című írást (3-4.1.), melyhez Móricz a következő jegyzetet és üzenetet mellékelte: „Gyaluy [!] Farkas ismertette azt az újságlapot, mely mindezt igen érdekesen leírta. A röplap címe: Umbestaiuitliche Relaúon des Betlilehcm Gabors mit der Chur Brmuiatburgiscliai Princcssin Caútarina zu Cascha gehaltenen Beylagcrs. Zu Augsburg bey Georg Wellhöfcr, Brieffmahlcr, den Laden auff Bofusscr Brugfi Anno Cliristi 1626. Gyaluy [!] a szöveget egy Weimarhan 1817-ben megjelent Curiositäten c. folyóiratban találta, s ő maga 1893-ban (mikor én harmadik gimnazista voltam) fordította le, s közölte az Erdélyi' Múzeumban tnzs Gyaluy [!] Farkas A kolligátum megvan, de utolsó percben visszatartottam, mert a karácsonyi számra meg akarom írni belőle Bethlen Gábor lakodalmát. Intesz, magánügyről ne írjak a szerk. postában. De hiszen ami kettőnk közt van, nem magánügy: ha meghalunk, úgyis kiadják a levelezésünket. Mért engedjük át ezt a passziót az utókornak." 503. M: Kelet Népe, 1941. okt. 15.20.1. Szerkesztői asztal. Kiss Tamás, Váncsod.; M. Zs. levelei II. 434.1. Fél év óta kiszedve van néhány versed: Nem tudjuk, milyen versekről lehet szó, Kiss Tamásnak e szerkesztői üzenet után sem jelentek meg versei a Kelet Népében. Kiss Tamás levélben köszönte meg Móricz szerkesztői üzenetét: Váncsod, 1941. november 11. Szerkesztő Uram, kedves Zsiga Bátyám! Nemrég jutott kezemhez a Kelet Népében hozzám címzett kedves üzenete. Különös véletlen folytán éppen ezt a számot nem kaptam meg, úgy kellett beszereznem. Zavarban vagyok egy kicsit, merthogy csak ilyen halvány stílusgyakorlattal jelentkezhetem. Magyarázatom van, de ez aligha mentség is. Azóta, mióta kedves Zsiga Bátyám fejlődésemet várta, ilyesféléket tudtam kihozni. Nem mondom, ilyen van még több is. Prózával küszködtem (Tompáról), vallástanári vizsgát tettem, és egy szép egészséges leánygyermeket ajándékozott a jó Isten. Ez a magyarázat. Most jutottam lélegzethez, s itt a „beszorulás" — kezdődik a gyülekezeti munkám. Ha esik, persze csak az ifjúság jön. De az jön, térdigérő sárban is. Egyik nap lányok, másnap fiúk. Én feltétlen hiszek ebben az ifjúságban. Váncsodon 2200 ember él, egy-egy alkalomra életvesztő sárban is eljön 50-60 fiú, másnap ugyanannyi leány. De legtöbbször alig tudom őket elhelyezni. Nincs hely[i]ségünk. Kinőtt iskolapadok közt szorongunk. Ifjúsági egyesületbe járő 12-24 éves ifjak száma éppen a falu 1/10-ét teszi. Rettentő felelősségek között élünk. Ez az idő az egész magyar ifjúság „moment psychologique"-ja. Ez többé nem romantikus képzelgés.
