Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
500. M: Kelet Népe, 1941. okt. 15. 21.1. Szerkesztői asztal. F. D, Budapest. „S bár apáin, anyáin földiníves, én már csak városi proletár lettem. ": Móricz Zsigmond Für Dezső következő leveléből idéz: Bpest, 1941. szept. 1. Igen tisztelt Móricz Úr! Egy ismeretlen tisztelője fordul most Önhöz avval a kéréssel, hogy nem-e [!] lenne szíves egy regény-kéziratot — már legépelve — elolvasni? Kissé talán furcsa, hogy éppen Önhöz fordulok evvel a kérésemmel, aki talán az egyik legelfoglaltabb emberek egyike. De ennek is megvan az oka. Talán nem fölösleges, ha előbb egy pár szóval életemről beszélek. 1912-ben születtem, réf., nős vagyok. Anyám parasztcsaládból származott. Korán férjhez ment, majd alig tíz év után özvegy lett. Férje mozdonyvezető volt. Szép nyugdíjat kapott, így nem gondolt újabb házasságra. Pár évre rá megismerkedett egy idősebb kisgazdával, akivel az ember haláláig fennmaradt kettőjük között a jó viszony. Ebből a jóviszonyból lettem én. A paragrafusok szerint: törvénytelen. S bár anyám, apám földmíves, illetve ilyen családtól származott, én már csak városi proletár lettem. Rézöntő segéd vagyok. Jelenleg dolgozom. A harmincas évek elején sokáig nem dolgoztam, s így talán nem meglepő, hogy engem is elfogott az ez időben lendületet kapó baloldali mozgalom. De mielőtt tudatára jöttem volna, hogy mit is teszek, a munkanélküliségem folytán, mivel szüleim ekkor már nem éltek, vándorolni voltam kénytelen. De valamivel mindig foglalkoztam, amiből megéltem. Több ízben jártam külföldön. Természetesen legtöbbször gyalog. Egyszer aztán utolért az igazságszolgáltatás keze. A régi meggondolatlanságomért kellett felelni. Sokat lehetne erről beszélni, de legyen elég annyi, hogy 10 hónapnyi fogházbüntetést kaptam. Akkor valósággal úgy éreztem, hogy jót tesz velem az Állam. A sok csavargásban [!] és főleg a bizonytalanságban [!] belefáradtam. Jólesett megpihenni, még akkor is, ha fogházban. Ott nyugodtan nekifoghattam régi vágyam kielégítéséhez, írtam két regényt, novellákat, verseket. De csak tavaly került sor a kisebbik regényem kiadására. A másik regény le van gépelve, és 236 oldal terjedelmű. Több mint fél éve vándorol a kézirat egyik példánya, és bár a legjobb kritikát kapom, mégse tudok egy kiadóhoz jutni. Protekció nélkül el se olvassák. Van elég „befutott" író, akik ellássák őket kézirattal. Éppen ezért fordulok Önhöz — a magyar irodalom kimagasló egyéniségéhez —, hogy ha csak egy mód van rá, bírálja el, van-e értelme, hogy az irodalommal foglalkozzam. Ha igen, úgy kérem, egy kiadót szerezzen kéziratomnak, ha nem, akkor fölhagyok irodalmi ambícióimmal, bár most is, ha csak egy kis időm van, egy nagyobb regényen dolgozom. De remélem, nem az asztalfiókom részére készül? Természetesen nem lehetetlent kívánok, csak úgy, ha erre mód van. Szíves válasz után akár postán, akár személyesen, esetleg a Híd szerkesztősége útján küldenem, illetve vinném el a kéziratomat. Kiváló tisztelettel Für Dezső Für Dezső VII., Dembinszky u. 11. 1/20. Bpest. (L. PIMM. 100/537/1.) — Könyvét küldje be, s elolvasom: Für Dezső kéziratát nem ismerjük. 501. M: Kelet Népe, 1941. okt. 15. 21. I. Szerkesztői asztal. Gulyás Pál. várom írásodat édesapádról: L. a 446. sz. jegyzetet. —Az esztergomi fejről éppen reá is emlékeztem: Móricz egy másik szerkesztői üzenetére utal: Kelet Népe, 1941. okt. 15. 20. 1. Őzv. B. E.-né:
