Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Kérdést intéztünk az illusztris főszerkesztőhöz, aki valaha a Nyugatnak volt a főszerkesztője, hogy mik a tervei és elképzelései az új folyóirattal, és mi a véleménye az új nemzedékről? Kérdésünkre az alábbi választ kaptuk: — Nagyon örülök, hogy annyi tehetség van ebben a fiatal generációban. Azt merném mondani, hogy harminc éve volt a mi indulásunk, azóta nem találkoztam azzal a pezsgő szellemi forrongással, amely a mai ifjúságban jelentkezik. A kettő között talán az a legnagyobb különbség, hogy a mi időnkben inkább irodalmi, most inkább életbéli állásfoglalás van. Mi az élményből, versben vagy prózában költői alkotást akartunk kihozni, a mai ifjúság pedig az emberi élet fölemelését. — Ez ma az egész világon így van. Ma a költői megnyilatkozás akkor kezd értelmet nyerni, mikor állásfoglalássá válik. Éppen ezért a kritika az a műfaj, amelyikben szereti és tudja kifejezni magát a fiatal író. Ez az állásfoglalás a kritika. Óriási tudásvágy, az anyag közvetlen feldolgozása, ez izgatja a mai fiatal írót. — Nem kis vállalkozás máma egy folyóirattal foglalkozni, de én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy apáskodő érzéseimnek engedjek. A közönséget úgyse lehet irodalmi szenzációkkal izgatni, olyan szenzációkat hoz az élet napról-napra, percről-percre, amilyeneket soha, semmiféle író Homérosz óta nem mert volna kitalálni. — Nagy teret akarok engedni a lapban a vitának. Most a Zilahy Lajos kitűnő iskolájáról szóló tanulmányhoz máris egy csomó hozzászólás jelentkezett, azt hiszem, ez olyan probléma, ami fölött kár is vitatkozni, egyik napról a másikra meg lehet és meg is kell valósítani. — Érdekes, hogy ma az írók látása annyira egységes, hogy ebben a számban véletlenül valósággal költői verseny fejlődik ki. Illyés Gyula, Szabó Pál és én magam is egy-egy faluképet rajzoltunk meg. Mind a hárman ugyanazt az alföldi tájat fényképeztük le. — Magától alakul minden korszak irodalmilag egységessé. Én nagyon bízom benne, hogy a közönség újra rákap az irodalmi folyóiratra. A Pesti Napló megszűnéséről I. a 2. sz. jegyzetet. — a „falukutatás": Berényi Imre volt Féja Géza és Kovács Imre informátora a Viharsarok, illetve A néma fon .idalom című szociográfiák anyaggyűjtése idején. — Mltsgd beköszöntő cikkét: Móricz Zsigmond: Kelet Népe. KN 1939. dec. 15.1.1. Vö. az 1. sz. jegyzettel. 21. K: PIM M. 100/1424. — 2 f. Gépirat, autográf tintaírású aláírással, Móricz Zsigmond autográf ceruzaírású rájegyzésével. mint a Kelet Népének új szerkesztőjét: L. az 1. sz. jegyzetet. — Beköszöntő szavait: Móricz Zsigmond Kelet népe című vezércikkét a folyóirat 1939. dec, 15-i számában (1. I.). Vö. az 1. sz. jegyzettel. — büszkén néztem meg a csengeri legétiyek arcképét és a csengeri bíró fényképét a Szatmár vármegye monográfiájában: A Borovszky Samu által szerkesztett és az Országos Monográfia Társaság által kiadott Szatmár vármegye (Magyarország vármegyéi és városai) című kötet két fejezetét írta Móricz Zsigmond: Nagybánya (195219. I.) és Szatmár vármegye népe (256-277.1.). Utóbbi tanulmány 271. lapján található két fénykép: A Csenger-vidéki legények és A csengeri bíró. Vö. a 90. sz. jegyzettel. — azt írta a Kelet Népe előfizetőitlek, hogy a „törzs tábornak tekinti a régi híveket": L. a 7. sz. levelet. —mai napon... olyan dolgozatot fogok Zsiga bátyámnak mellékelni: A melléklet nincs a levél mellett. — írok még sok kérdésemről: Molnár Józseftől nincs több levél Móricz Zsigmond hagyatékéban. 22. K: PIM M. 100/520/6. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírásokkal és cégbélyegzővel, a FranklinTársulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvszemle fejléces levélpapírján. Móricz Zsigmond ceruzaírású rájegyzésével.
