Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Gulyás Pál Búcsú a mestertől című, háromrészes versének második és harmadik darabja. L. Gulyás Pál: Az Alföld csendjében. Budapest, 1943. Magyar Élet Kiadó. 81-85.1. Averses riport sok sajtóhibával jelenik meg a Kelet Népében. Gulyás Pál elküldi a hibajegyzéket, és többször kéri közzétételét a lapban, erre azonban nem kerül sor. L. még a 358., 374., 446., 465., 532., 573. sz. levelet. 358. K: PIM M. 100/618/6. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással és javítással, ismeretlen kéz ceruzaírású rájegyzésével. levelezőlapon törtéit felszólításának: L. a 357. sz. levelet. —Az a pletyka járja rólam, hogy oly tanárosan írok, mintha Kant súgná a szentenciákat: Ez Németh László véleménye volt Gulyás Pálról ebben az időben. Vö. Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése. Sajtó alá rend.: Gulyás Klára és G. Merva Mária. Bp, 1990. Petőfi Irodalmi Múzeum. —ez az írás: Gulyás Pál Debrecentől Budapestig és vissza című verses riportjáról I. a 357. sz. jegyzetet. -—Lilinek, a fiatal asszonykának: Móricz Lili 1941 áprilisában ment férjhez Mittelholzer Béla gépészmérnökhöz, aki a Siemens-cégnél dolgozott. Vö. a 261. sz. jegyzettel. 359. K: PIM M. 100/1507/4. — 1 f. Autográf tintaírás, Móricz Zsigmond ceruzaírású rájegyzéseivel és nyomdai jeleivel. (A levelet Móricz valószínűleg közölni akarta, de ez végül is elmaradt.) Magyar Eposz: Móricz Zsigmond vezércikke a Kelet Népe 1941. ápr. 15-i számában jelent meg, A magyar eposz címmel. (1-2.1.) — „A magyar a napsugár gyermeke, darazsakban, zümmögő bogarakban gyönyörködő szegénység": A Móricz Zsigmond cikkéből vett idézet helyesen így hangzik: „A magyar a napsugár fia: a levegőben fickándozó madarak és bogarak gyönyörűségében gyönyörködő vidám szegénység." (I. h. 2. I.) — két versemet elküldjcm: Nagy Imrének legközelebb a Kelet Népe 1941. okt. 15-i számában jelent meg három verse: Ősanyám a pusztán; Apám a mezőre vágyik (14. I.) és Vércsepp a síneken (16. 1.). Lehet, hogy a bővebben nem részletezett két verse is ezek között van. — kicsit röstelkedem a Bautngarten-díjmiatt: Nagy Imre 1941. jan. 17-i levelében Móricz Zsigmond közbenjárását kérte: Kedves jó Zsiga bátyám! Már többször éreztem szeretetének irántam való megnyilvánulását, melyet most is köszönök. Igazán nagyon jólesett a támogatás, amelyet nyújtott, úgy erkölcsileg, mint anyagilag és az irodalom terén is, nem panaszkodom. Megéreztem, hogy lelkének teljes melegségével állt mellém és áll ma is. Meghallotta egyszerű, de igaz, tiszta hangját a poézisemnek, és igyekezett azoknak szárnyat adni lelke sugarából. Azt is jól tudja, hogy én igazi szegény ember vagyok, sokat nélkülözök [!] a családommal együtt, és hozzá még szerény ember is vagyok, nem szeretek tolakodni... Most mégis egy kérésem volna kedves, jó Zsiga bátyámhoz. Alig merem leírni, de mégis diszkréten elmondom, hogy mi volna a kérésem. Tudomásomra jutott ugyanis, hogy a „Baumgartner" [!] ösztöndíj, melyben új írókat és költőket részesítenek, most kerül kiosztásra. Ha gondolja, hogy én is érdemes volnék egy kis díjra — csak egy kis díjra —, úgy legyen szíves az érdekemben pár szót szólni ott, ahol intézik ezt a dolgot... Ne ítéljen el, hogy ez [a] gondolat felburjánzott az agyvelőmiien, nagyon szegény ember vagyok, és nagyon jó volna egy kis segítség, hogy még élhessek és odaadhassak a népemnek minden szépséget, ami a lelkemben rejlik... Most kívánok számára jó egészséget és kedves családjának szintén, a legmelegebb szeretettel üdvözlöm Nagy Imre Ui. Esetleg, ha lenne szíves felhívni a Babits Mihály figyelmét a Holtak deresére és reám, hátha Babits Mihály is segítségemre lenne. (L. PIM M. 100/1507/3.)
