Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

Rózsa Sándort, „a nagy parasztot" a nép a maga barátjának, sőt pártfogójának tekintette, s cimboráit a maga gyermekeinek. Meg is tett mindent a védelmükre, soha ki nem szolgáltatta őket a zsandároknak, s va­lóban mindaddig, míg hatvanegyben a magyar közigazgatás helyre nem állott, az idegen zsandárvilág semmit sem tudott tenni ellenük A kiegyezés után aztán Ráday Gedeon egykettőre végzett velük. Akkor már meg­zavarodott a tiszta kép: már nem a Kossuth katonája volt Rózsa Sándor, hiszen Ráday is az volt, s nem a ma­gyar vér testvéri védő barátságát jelentette, hiszen gróf Ráday is volt olyan magyar, mint az „öreg gazda". A betyárvilág Magyarországon más valami, mint a modern detektívregény-világ. Itt nem a fantázia dolgozik hajmeresztő kalandokon, itt a valóságos élet teremtette meg s termelte ki a betyárköltészetet. Nálunk éppen szociális hullámai miatt költészetté magasodott a „szegénylegény"-romantika. A Kelet Népe következő, 1940. júl. l-jei száma Rózsa Sándor a lovát ugratja címmel elkezdi közölni a mű első kötetét. 1940. szept. 15-én megjelenik a ó. folytatás, ezt hosszas szünet után 1941. febr. 15-én követi a 7. rész. 1941. ápr. 15-én Móricz Zsigmond elvéti a folytatás sorszámát, 10-et ír, holott valójában ez a 9. rész. Az 1941. máj. 15-i számban all. (helyesen: 10.) folytatással befejeződik a regény első kötete. Ezt követi a 11. la­pon Móricz Zsigmond újabb jegyzete, amely fontos adalék a regény tervezett további köteteiről: Ez a regény: Rózsa Sándor a lovát ugratja, két hét múlva, június 3-án a könyvnapon megjelenik könyv­alakban az Athenaeum kiadásában. A könyvben benne van ennek a regénynek a teljes szövege 366 oldalon. Amit itt leközöltem, a Kelet Népében, csak részlete, alaprajza, vázlata az egésznek. Hálás vagyok a Kelet Né­pe közönségének hogy elkísértek ezen az úton, és így segítségemre voltak belső vívódásaimban. Mert nekem, míg egy regényem elkészül, az egyúttal az életem ugyanakkor lefolyó szakasza. Aki ezekben az első közlemé­nyekben együtt van velem, legtöbbször valami mást kap, mint amit a könyv ad aztán neki. A legtöbb könyvem felével vagy tán még többel is hosszabb, mint az első közlésben volt. De aki első közléskor olvasta, az valami olyanban részesült, amit a könyv már nem adhat meg. A könyv azt az igényt jelenti be, hogy: íme, itt van vala­mi készen, bezárva ennek a kötött fedélnek a kalitkájába. Zárt világ: ehhez semmi hozzá nem jöhet többé. Foglalkozz vele, mint valamivel, ami oly készen van, mint a megteremtett élet. De aki a folytatásokon keresz­tül nem veszített szem elől, az tanúja egy kicsit a teremtés folyamatának. Éppen azért csak a hívek és a hívők képesek erre az önfeláldozó munkára. Én tudom, hogy nekem azok a szívbeli jóbarátaim, akik napról-napra vagy hétről-hétre, sőt hónapról-hónapra képesek kísérni azon az úton, ahol magam is tapogatva, várakozva s elrévülten megyek a sugallat után, mely diktál egy regényt. Ezzel a regénnyel a Rózsa Sándor ügyem még nincs befejezve. Még két kötet van hátra, gondolom. Egyikben meg akarom írni a jobbágyszabadítás esetét, ami úgy folyt le, hogy még Rózsa Sándor is összehúzta a szemöldökét — a másodikban pedig a rosszul sike­rült népéletet a nehéz időkben, mikor Rózsa Sándor tött igazságot. Ennek a komák csodálatos nagy írója Tol­nai Lajos, akinek mai számunkban kezdjük el egyik nagy regényét közölni, a Nemes vén. A jövő éveket ennek a két ügynek óhajtom szentelni, Tolnai Lajosnak és Rózsa Sándornak. A regény, mint Móricz Zsigmond beharangozta, 1941 könyvnapjára jelent meg könyv alakban az At­henaeum könykiadónál. Móricz barátai az író megújulásaként, életműve kiteljesedéseként üdvözölték az új regényt. (Németh László: Rózsa Sándor eposza. Magyar Út 1941. jún. 12. 5. I.; Vass László: Móricz Zsigmond a betyárt ugratja. Reggeli Magyarország 1941. máj. 28. 8. I.; Féja Géza: Rózsa Sándor. Esti Magyarország 1941. máj. 28. 5. I.; Schöpflin Aladár: Rózsa Sándor a lovát ugratja. Nyugat 1941. aug. 1. 560-561. I.), de még a népi írók művei iránt gyakran elfogult K. Havas Géza is „a teremtő erő csodája"­ként értékelte a regényt, megjegyezve: „Ha volna még irodalmi közvéleményünk és kritikai életünk, alig­ha beszélnének és írnának ma más könyvről, mint erről." (K. H. G.: Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor. Népszava 1941. júl. 13.11.1.) Hamarosan vita bontakozott ki a könyv nyelvezete, a szegedi őző nyelvjárás helyenként téves használata körül. (Szánthó Dénes: író a tájszólás kátyújában. Magyar Nemzet 1941. aug. 12. 9. 1.; Baboss Ernő: Móricz Zsigmond és a szegedi nyelvjárás. I. h. 1941. aug. 19. 9. I. Vö. R. L.: Szegedi levél Móricz Zsigmondról és a lesipuskásokról. Tiszántúl 1941. dec. 16. 3.1.) Pedig Móricz Zsigmond igen komoly segítséget kapott könyve stilizálásához szegedi néprajztudós ba­rátjától, Bálint Sándortól (L. Bálint Sándor: Móricz Zsigmond Szegeden. Délvidéki Szemle 1943. júl. 308-316.1.; Tasi József: Bálint Sándorék levelei Móricz Zsigmondhoz. Somogyi Könyvtári Műhely 1984.

Next

/
Thumbnails
Contents