Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

házban a vőm, Erdei Ferenc, nem hozta volna szóba a nevedet. Akkor én nehezményeztem, hogy környékünkön mindenhová elmentél, jártál Vásárhelyen is, ami egy ugrás tőlünk, csak Makóra nem jöttél. Bizonyára nem hívtunk, jegyezte meg a vőm. Ez igaz. Ekkor tudtam meg, hogy ahol jártál, hívásra mentél. Ha csak az kell, majd mi is hívunk. A vőm ajánlkozott is, hogy majd kedvezően beajánl bennünket, makaiakat, ahol szintén van olyasmi, ami téged érdekel, hisz annyit írsz a makói önsegélyező biztosítóról. Szombaton, amint hazajöttem, első dolgom volt, hogy szót értsek a barátaimmal. Ajánlottam, hogy hívjunk meg egy előadásra. Úgy terveztük ki, hogy a makói Református Iskolabarátok Egyesülete áprilisi estjére kérünk fel előadónak. Lenne két énekkari szám az országos hírű Ref. Énekkar előadásában, egy szóló ének- vagy zeneszám és az est gerincéül a te előadásod, amit szabadon választanál, akár novella, akár szociológiai vagy társadalmi előadás. Az estet a Gazdasági Egyesület nagytermében tartanánk, ahová 500 ember fér be. A terem megtöltéséről nem kell külön gondoskodni, mert az szűk is lesz, itt nem lenne semmi hiba. A hiba csak ott van, hogy a rendező egyesület szegény, nagy tiszteletdíjat adni képtelen. Úgyhogy szinte félve írom meg, hogy 100 pengőnél többet nem tud adni, persze gondoskodik azon felül szállásról és ellátásról, ha akár egy hétig itt maradsz is. Mert kár lenne azonnal elmenned. Sok téged érdeklő dolgot találnál itt, ami kárpótolna a szegényes tiszteletdíjért. Arra kérnélek tehát, légy szíves minden tartózkodás nélkül megírni, hajlandó vagy-e eljönni közénk? Ha igen, mikor és mi lenne előadásod címe? Ismétlem, csak áprilisban, annak is lehetőleg első felében tudjuk az előadást nyélbe ütni, szombat vagy vasárnap este. Képzelem, mekkorát néztél, amikor ezt a levelet [eljolvastad. De kálvinisták vagyunk, vagy mi, tehát kálvin[is]ta őszinteséggel megírhatod véleményedet te is, amint ilyen őszinteséggel írtam meg én is ezt a levelet. Egyébként március 13-án megint Pesten leszek, 5.15-kor a rádióban olvasok fel, akkor keresni fogom az alkalmat, hogy személyesen is szót váltsak veled a Pannóniában. Addig is gondolkozz a dolgon - bár mit kell ezen sokat gondolkozni? -, és fogadj azzal a bizalommal, amilyennel annak idején bekopogtattál hozzám. Makó, 1940. február 25. Igaz tisztelő híved Dr. Diósszilágyi Sámuel 91. MÓRICZ ZSIGMOND - SZEGHŐ ISTVÁNNAK [Budapest, 1940. febr. 26.] Igen tisztelt Igazgató Ur, hosszas és kellemetlen betegeskedés után ma jöttem be először a szerkesztőségbe, s most olvasom az ön levelét. Kérem, ne tessék róla[m] olyat gondolni, hogy én embereknek valaha is rosszat akarnék okozni: eszmékért küzdök, s ha írás közben meg kell mozgatni a magasabb régiók felfogását, bizony megeshetik, hogy rossz a példa azoknak, akik látszólag belekerültek.