Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

gazdálkodás legfontosabb tényezőjének, aki a traktorral szánt, csépel, egyéb idejében úrkocsit vezet, s javítja az ekét, vetőgépet, két mázsával és negyven, ötven pengővel több. Ez a nagy keretű mezőgazdaság. A mezőgazdasági munkásság, tehát a falu szegénysége evvel szemben jól keres, tagadhatatlan, de csudálatos, mégis rongyosabb, mint valaha. Kora tavasztól késő őszig mezítláb jár, szóval, éppen csak hogy [nem] dermed meg a hidegtől, élelmezése, mert földtelen és tanulatlan, éppen csak annyi, amennyit a jegye megenged, borsót eszik sokszor hétszámra vízben és sóban, de hova is lesz az napi öt-hat-több pengő? Ha csizmát akar venni, százötven pengő, ha inget akar venni, legalsóbb húsz pengő, s hozzá, ha egyszer szappan nélkül kimossa, széjjelmegy. Nem lehet, és nem is akarom teljesen aláhúzni az életnívó zuhanását. Ráadásul az időjárás, immár leplezetlenül tragédia. Tény, hogy a kormány szinte emberfeletti erőfeszítést tesz a parasztság általános felemelésére. De kétségbeejtő, hogy ez a szándék, sőt munka, nem szociális téren jelentkezik, mint ahogy nem is jelentkezhetik, inkább társadalmi téren teszi rongyban és mezítláb is rangossá. Ami nem kevés eredmény, hiszen a rangos embernek örökké égő és követelő az igénye. És az az igény a legelső alkalommal követelésre jelentkezik. Hogy ma mégis behúzza a farkát és lapít, azért van, mert amint Te is tudod, Zsiga Bátyám, a parasztság világviszonylatban gondolkozik, nemcsak mert háború van, hanem mindég. Ez a tény nagyon igényes és rátarti népnek a tulajdonsága, s ez a tulajdonság éppen a Te életrajzodban mutatkozott meg, nemcsak a magyar, hanem a világirodalomban, a legvilágosabban. Hogy méltatóid, hódolóid nem ezeket látták művedben, kivált ez a szar Féja, mit se jelent, tudjuk mink, és egyszer, mikor arra szükség lesz, megtartás lesz számunkra annyira és inkább, mint bármi eddig hitt és vallott valami: Bánk bán, Ember tragédiája vagy Szigeti veszedelem. Na. Mindent összevetve: az írások, melyek eddig írások maradtak, írások maradnak mindörökké, bárha tényük, cselekményük ennyi vagy annyi fillérhez kötötte is őket. Itt nem arról van szó, hogy mennyi a napszám, hanem arról, hogy több, emberibb lesz-é a parasztság sorsa és élete? Ezt elérhetjük 20 krajcár napszámmal vagy tíz pengővel. Olyan mindegy, örök a nóta és dermedt a tánc. Megkövesült. Új nóta kell, hogy a parasztságban széjjeláradjon az egészség. Mindezeket el kellett mondanom, azért, mert Veled szemben mindvégig fentáll írói és emberi kötelességünk. Ne essen potyára az alkalom, igen kérlek, írass valakivel új könyveimről — a Lakodalom, kiadta Turul kft. s Harangoznak, kiadta Püski Sándor - a Kelet Népében. Ez meg viszont a Kelet Népe kötelessége. Jelen levelemet mint cikket beküldöttem a Szabad Szónak. Mert ez feltétlenül a parasztság elébe is tartozik. Fogadd szívesen tiszteletem és szeretetem: Szabó Pál