Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Óváryékhoz sokszor elszaladhatsz, ha szívesen látnak, de ne maradj soká. Borzasztó hosszú ideig tart náluk a vacsora. ÉjféÜg. Szökj meg, kérezkedj el, inkább délután menj. Dolgod van holnap. Csókol Apád 749. MÓRICZ ERZSÉBET - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Kolozsvár, 1942. jún. 17.] Édes Apukám! Édes apukám, nagyon szépen kérem, hogy tessék szíves nekem gyorsan pénzt küldeni, mert nincs semmi pénzem, minden pénzem elment ebben az idegenben. Az igaz, hogy vettem magamnak egy kalapot, mert nem járhatok mindig ebben az egy kalapban. Voltam Óváryéknál vacsorán, és bizony nagyon kedvesek voltak hozzám. Ott volt Bornemissza bárónő, az bizony nem tetszik nekem. A szeretőjével volt ott, meg is rendelte a szeretője a kötete[t], majd meg tetszik látni, hogy hívják. Én ezt a dolgot itthon hallottam a nénitől, nagyon érdekes öreg néni ez, mert ez mindenkit ismer, és mindenkiről tud valamit. Érdekes volt a megjegyzése a bárónénak, azt mondja nekem, igen, minden könyvkereskedőtől milyen szép köszönőlevelet kaptam, hogy ott voltunk a sátrában, és ott voltam, de az a paraszt Minerva, az nem köszönte meg. Pedig megállapításom szerint a Minerva könyvkereskedés nem is olyan paraszt, mert hozzám nagyon kedvesek voltak, amikor náluk voltam. De mindenki tudja róla, hogy ő hetvenéves, és tart magának egy 38 éves barátot, aki ott lakik. És tudja Isten, nekem is nagyon furcsa, mert ha ezt egy férfi tesz[i], nem csodálkozom rajta, de egy hetvenéves nőnek minek kell már férfi. És ha tetszett volna látni, hogy milyen kihívón viselkedett, az szenzáció. Nem tudott az ember szóhoz jutni tőle, az mindig beszél valamiről, de már nem is tudom, hogy miről, mert Jolánkával mindig nevettünk rajta. Tényleg egy nagyon kedves, aranyos lány ez a Jolánka. Mindjárt elvett tőlem egy gyűjtőívet az első sorozatból is, meg a második sorozatból is, és azt mondta, hogy nekem gyűjteni fog, na, majd meglátom. Én is jártam már Kelemen főkönyvtárosnál, Kelemen Lajosnak hívják, de már nem főkönyvtáros], hanem főigazgató. Megrendelte a sorozatot, és azt mondta, hogy adjak neki íveket, majd gyűjt nekem. Szóval, akinél még jártam, mindenki azt mondta, hogy gyűjt nekem. Ma akarok menni a színházba. Csak az a baj, hogy úgy hallom, hogy nincsen itthon most Táray sem és egyik nagyobb színész sem. Ez nekem nagyon baj, mert így nem üthetem nyélbe azt, amit akar apuka, pedig ebben én itt benne vagyok, mert hiszen pénzt jelent a számomra. Na, majd hazajön, amíg itt leszek. Apukám, már nagyon várom apukát. Nem is tetszik elgondol[ni], hogy nekem milyen unalmas itt. Nem olyan kedvesek az emberek, mint ahogyan el tetszik gondolni, mindenki szomorú és kedvetlen, nincs bennük semmi kedv, egy kis mosolyt úgy kell kicsikarni az emberekből. Voltam fent Kovács Lászlónál, és nagyon kedves volt, de nekem egy szót sem szólt, még csak meg sem hívott. Szóval egészen érdekesen viselkedett, úgy tett, mintha nem is tudna semmit segíteni, szóval majd még meglátom, hogy mit csinál. Az Ellenzék le fogja nekem közölni még egyszer az egész sorozatot cikk formájában. Parajdi Incze csinálta tegnap az interjút