Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

2. A másik Szentjóbi barátunk, aki azonban csak locsog, és semmit se fog csinálni. Most itt átutazott Debrecenen, s arról beszélt, hogy ő Kovács Imrével beszáll, egy évig vállal minden terhet, s akkor majd megmondja, hogy megtartja-e vagy nem? Kovács Imre belép a lapba avval az ezer pengővel, amivel én tartozom a Szabad Szónak. Elég zavaros dolog, mert a tulajdonjogot azonnal át akarja venni. — Először is, ha a tulajdonjogot megkapod a rnin[i]szterelnöktől (Zilahi-Sebess osztálytársa volt), akkor a lap a tied — mondtam -, s visszavételről nem is lehet szó. Aztán én valóban tartozom Szabó Pálnak ezer pengővel, de csak akkor kell megfizetni, ha a lap jövedelmező, s ha ő átadja ezt a követelést Kovács Imrének, arról nekem két aláírással kell írás, írja alá az engedményezést Szabó Pál és a Szabad Szó részéről Farkas Ferenc dr. Erre igen lehangolódott, s nem jött többet felém, sőt, bár megígérte, hogy ehhez a számhoz 300 pengővel hozzájárul, azt sem adta meg. Ebből nem lesz semmi, nem hiszem. 3. Muharay Elemér (akinek cikke volt a hagyományokról a legutóbbi két számban) felkeresett, hogy egy katolikus csoport átvenné a lapot, s adna érte 8000 pengőt. De ez katolikus, és bár Muharay tanácsolja, hogy szigorú szerződést kell velük kötni, hogy a lap irányát megváltoztatni nem lehet — ez csak olyan beszéd, ha a lap az övék, azt írnak bele, amit akarnak. Most Erzsi tárgyalgat velők, rninde[gy]ikkel, s ő boldog lenne, ha megkérdeznéd tőle, hogy állanak ezek a dolgok. Én nem tudok semmit se csinálni, már ez nagy teljesítmény, hogy annyira összeszedtem a fejem, hogy ezt leírtam neked. Ha felkelsz, próbálj beszélni velük, vagy elébb írj nekem. Csókollak a gyerekekkel együtt benneteket, édes gyermekeim Apu Mióta a levelet megírtam, az volt reggel 9-kor, két órát aludtam, és 11—1/2 12-ig levázoltam a Rózsa Sándor végét. Csak épp a befejezés gondolatait. Mihelyt írni tudok, ennek dűlök neki. Virág fiam, hívd fel Sárközit, mondd meg, annak a betege vagyok, hogy az Ath. semmit se csinál. 30 elfogyott s 15 kiadatlan könyvem van, s egy év alatt 4000 pengőt írt a javamra. Ez borzasztó. 671. MÓRICZ ZSIGMOND - LEÁNYAINAK [Debrecen, 1942. márc. 14.] Debrecen, 1942. III. 14. Édes gyerekeim, Lili írja, hogy Bandi megbízta őt, hogy írjon egy levelet három példányban, s akkor ő is küld abból nekem egyet. (Másképp a Simonoknak simon a levélírás.) Hát én viszont folytatom kedvelt módszeremet, s ismét háromszorosan írok, mert nagyjából csak ugyanazt írhatom, ha háromszor írom is le, s ez annyi, hogy még mindig sok nekem egy levelet írni is. Reggel, ébredéskor végiggondoltam, hogy a helybeli lapnak írok egy interjút, amit kért, de mire tettre került a sor, a ti levélpapírotokat tettem be, s azt nem írom meg. Én azt hiszem, a fejem sokkal jobban van, de még mindig nem tart ott, hogy a