Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Nagyszöllős, 1940. dec. 4.] 1940. XII. 4. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a Kelet Népe programadó cikkéhez (a legutóbbi számban) egy megjegyzést fűzzek. A szövegben ez a passzus áll: „Szolgáljuk a magyar faj sorsát." Ezen akadtam meg. Megütött a szó, hogy magyar „faj"... Igaz, mostanság lépten-nyomon belebotlik az ember, de a Kelet Népe hasábjain — mely „magas emberi politikát hirdet" — úgy érzem, disszonánsul hangzik. A szó, hogy „faj" — végzetesen kötelez. Felidézi a fajelmélet képzetét, a faji ideológiák ködképeit, minden mai, „korszerű" következményükkel együtt. Igaz, az antropológia tudománya már rég végzett vele. Jean Finot már évtizedekkel ezelőtt elparentálta (Le préjugé des races), s később Hans Much, az úttörő biológus hantolta el (Das Wesen der Heilkunst). De — és ez a bökkenő - ma nem a tudósok, hanem a politikusok diktálnak. (Általában máskor is, de most a tudomány területén is.) Ha az ember felüti a Mein Kampf vagy a Der Mythos des XX. Jahrhunderts lapjait, mentem ráeszmél a fajelmélet valóságos értelmére. Ideológia, politikai tantétel, s mint ilyen elsősorban szociológiai tünemény. „Wast steckt da hinter"? — kérdezhetnők Nietzsche szavával. A fajelmélet ma bumeráng, fejbekólintja az egyént, agyonüti a népeket és kultúrákat — sőt, magát a kultúrát is —, mert legfelsőbb értékmérővé egy bizonyos fajhoz való hozzátartozást tesz meg, végsőén hatalompolitikai célkitűzésekkel. Ezért kerüljük ezt a szót. Faj he[lye]tt a nép vagy nemzet kifejezést használjuk, vagy mondjuk egyszerűen a magyarság szót. Jellemzően a magyar antropológusok is, így Somogyi József (A faj), Bartucz Lajos (Mi a magyar? c. kötetben) ezt ajánlják. A nép, a nemzet szerintük is a kulturális és erkölcsi közösség tudatát fejez[í] ki a faj amorf biológiai fogalmával szemben. Nyilván túlérzékenyen reagáltam az „inkriminált" szóra — talán mert a Kelet Népe hasábjain olvastam -, ez mentse szokatlan hozzászólásomat. Főszerkesztő Úrnak igaz tisztelője Dr. Neufeld 292. MÓRICZ ZSIGMOND - TAUSZIG MÁRIÁNAK [Leányfalu, 1940. dec. 5.] Leányfalu, 1940. dec. 5. Kedves Mária, nagyon köszönöm kedves levelét, érthetetlenül szép, és én érthetetlenül méltatlan vagyok rá. Maga a legirigylésreméltóbb ember. Be tud bújni a remetecsiga színes kagylójába, s