Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

pen mi kapjuk meg oly hamar a kiábrándítást mindezekből? Miért, hogy a mi idealizmusunkat igyekszik letörni az élet minden megnyilvánulása? Miért, hogy a mi jóhiszeműségünket és lelkesedésünket lohasztják le leghamarabb az emberek cselekedetei? Miért, hogy a mi lelkünk fázik meg leghamarabb, amikor csak kikerülünk az élet igazi sodrába? Nagyon-nagyon kiábrándult vagyok, s éppen ezért nem folytatom tovább ezt a levelet - nehogy félreértés legyen belőle. Pedig csak én, a fiatal, éppen a fiatalság tapasztalatlanságával panaszkodni jöttem az Eszményhez, ki a kicsinyességeken felülemelkedett életszemléletével talán erre is tud, ilyen eljárásra is talál valami mentséget és orvoslást, hogy ez máskor elő ne fordulhasson. Remélem, hogy megértik majd jószándékomat, és nem értik félre szavaimat, s orvoslást találnak sok-sok hasonló eset elkerülésére. Bár az előfizetési díjjal most teljesen rendben vagyok, de nem hallgathatom el annak közlését, hogy ez az eset annyira mélyen érintett, hogy a lapra egyáltalában nem reflektálok. Mert hiszen valahányszor [ejszembe jut a mai világban ez a szeretetlen és érthetetlen bánásmód, igazán elkeseredek. Abban a reményben, hogy az igen tisztelt Főszerkesztő Úr megértette s úgy tekintette levelemet, mint egy tapasztalatlan panaszkodását az életharcban megedzett Embertestvér előtt, kérem, hogy nevem diszkrécióval kezelni szíveskedjék. Maradok mindenkor mély tisztelettel: Tata, 1940. okt. 28. Hanák Mária oki. állás nélküli tanítónő 269. NÉMETH LÁSZLÓ - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [H. n. 1940. okt. 29.] Kedves Zsiga Bátyám, nagyon köszönöm a megküldött bibliotékát. Legnagyobb szégyen ti., hogy nincs könyvtáram, egy szerzőre, a századunkban a legfontosabbra, leöbiíttetett ezzel az ajándékkal. Most már csak egy teljes Kemény Zsigmondot kell szereznem, hogy valamelyest a múlt századdal is rendben legyek. A Rajongók elé a tanulmányt, sajnos, könyvtári könyvekből írtam. Tegnapelőtt készült el: két ív körül van: de csak kivonata a Kemény-könyvnek. Nagyon köszönöm, hogy ezzel az előszóíratással Keményhez újból odavertél: minél többet foglalkozom vele, annál jobban megszeretem. Virágékkal együtt voltunk a Zilahy-bemutatón; hazajövet megszúrt egy szó; lehet, hogy tréfa volt, én mégsem tudom szó nélkül hagyni. Eszerint téged mindenki otthagyott, Németh László először. Nem hiszem, hogy ezt így is gondolod. Arról nem tehetek, hogy nyárra nekem egy poklot rendeztek be Kenésén, s hogy szerződéseim vannak, amelyeknek meg is kell felelnem. Néha féltettelek is magamtól; a firenzei út is baklövés volt. De mindezen túl: én senkinek nagyobb örömmel nem dolgoztam, s most is kész vagyok becsületszó alatt vállalni, hogy tavaszig kétszer annyit írok a Kelet Né-