Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

kínos nekem, hogy az a néhány száz vagy ezer ember, aki figyel már minden soromra, nem tud eligazodni rajtam, és azt hiszi, hogy elvesztettem a logikai biztonságomat. [...] Óvatos és mértéktartó szerkesztői politikával talán lehet egy törzsközönséget nevelni, de kapkodással, bizonytalan szellemi körvonalakkal nem lehet. Abban a reményben, hogy megértettétek s elhiszitek nekem, hogy a lapért és a magyar népi írók becsületéért való aggodalom késztetett az írásra - maradok baráti üdvözlettel Veres Péter 112. MÓRICZ ZSIGMOND - DÖRNER BÉLÁNAK [Budapest, 1940. márc. 10.] Méltóságos Uram, mint régi tisztelője annál nagyobb örömmel vettem a Székelyföldről begereblyélt kötetét, mert éppen nagyon szeretnék önnel találkozni. Először is megkérem, engedje meg, hogy a kötetből néhány esetet közölhessek a Kelet Népében, melynek olvasói örülni fognak a tanúságnak s a jó íznek. Aztán kérem, méltóztassék alkalmat adni rá, hogy egy csomó új gazdasági növénynek a dolgáról beszélhessünk. Új takarmány fajták ezek, amelyek hihetetlen módon teremnek. Nem ismerem, csak a termelőjüket, de van egy takarmánymályva pl., amely 1000 mázsát is ad (ezer mázsát állítólag) k. holdanként. Ha Pesten vagyok, délelőttönként bent vagyok a szerkesztőségben, ha olyan jó volna, hogy telefonon felhívni kegyes lenne. Ezzel maradok igaz tisztelő híve Budap[e]st, 1940. március 10. 113. MÓRICZ ZSIGMOND - GYALOG DEZSŐNEK [Budapest, 1940. márc. 10.] Kedves Barátom, leveled nagyon meghatott. Ritkaság az e mai világban, hogy valakinek ilyen természetű kétségei legyenek. Nem akarlak fanatizálni, meg nem is lehet. Az emberben azonnal reakciót szül minden akció. Én rábízom a lelkedre, azt fogod tenni, ami saját rendeltetésed szerint a leghelyesebb. De nézd csak, nem is tudnék mit mondani: Egy költőt se magyarázni nem lehet, se elmagyarázni. A költővel úgy van az ember, mint az illattal: vannak, aki[k]nek nem ízlik a rózsaillat, s pláne hánynak nem a liliomé? S én pl. nem szeretem a tokaji bort, éppen a zamatjáért. És nem tudnám megmondani, honnan van ez, hiszen hegyaljai gyerek vagyok, s külön büszkének kellene lennem rá. Büszke vagyok is, de nem tudom meginni. 78