Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

ban az első ismertetését a K. N.-nek, így rendeltem meg. Most be kell vallanom, hogy azóta már Mltsgd fogadatlan prókátora is voltam. Ugyanis, mint bizonyára értesült róla, Zsilinszky a K. N. 2. számára reflektált egy kis cikkben a F. M.-ban, a Ne politizálj, építkezz! címűre, azt írván, hogy Mltsgd nagy író, de nem jó politikus. Megírtam Zsilinszkynek — előfizetője vagyok —, hogy bár neki abban igaza van: a politika ma 1. lap nélkül is házhoz jön, mint az öregnemű üzér (a handlé), de jobb politikusnak tartom, vagyis csak azt tartom politikusnak, akinek nincs a homlokára sütve a politikus mivolta. Bizonyára az is benne volt a levelemben, hogy miután kiváltságosaink, főuraink, a leendő törvényileg védett tekintélyesek parasztnyúzó rablásait ma felsőházi politikának hívják, mindenesetre eredményesebben küzdhet az, akiről a verebek nem csiripelik, hogy politizál. Úgy látszik, megértett Zsilinszky, mert a többek közt azt írja: hagyjuk tehát a politikát! Természetesen nem felejtkeztem el megírni neki, hogy fogadatlan prókátor vagyok, mert Mltsgdnak nincs szüksége prókátorra. Visszatérve a K. N.-re, örömmel állapítom meg, hogy egyik cikke szebb, mint a másik, egyik tartalmasabb, mint a másik. Azt mondom rá, amit a buzma pariszt[!] az erős zsurmó lóra dicshimnuszként: vir van benne, nem torta. Ha intelligens fiatalságunk olvassa és meg is érti, akkor lehet a magyarságnak reménye, hogy lerázza magáról az idegen őr-, bőr- és szőrgrófjait, féregmentes lesz, fejlődhet. A Korunk és hangunk rovatban a falukutatóról író úr írása is egy finoman csiszolt, átlátszó kristály. Hónapok óta írom én is ezt és így, azzal a különbséggel, hogy dr. Valkó László Csongrád megyei szoc. tanácsadó úrnak és Fráter[?] János képviselőnknek személyesen adtam ezeket így tudtára. Igen nagy „hatással". S. házát azóta kerülik, mint a bélpoklost, a népnek ellensége lett a jegyző, a szolgabíró, a v. megye, faluszövetség és Bonczos is. Ez különben most már nem is fogadott bennünket. Engem elneveznek querulansnak, paralitikusnak, iszákos, ingyenföld-osztó apostolnak, s minden előkészület megvan arra, hogy miután anyagilag tönkretettek (csak most 20 ezer P-be került az államnak ez a móka), most már fizikailag semmisítsenek meg. Éppen ezért óvatosan egészségemre vigyázok, dühömben tovább fogok élni tán, mint kellene. Persze,ellenségei mindenf[él]e szövetkezetnek, hiszen mikor [a]z [ijtteni őrgróf Pallavicininek jelentettem, hogy a pénzemen épült házban a helyiség nélküli gazdakörnek helyet adok, magából kikelve, rákvörösen ordította: nem akarom, nem engedem! Ma a paraszt, élnie kell, rákényszerült, azt lehet mondani: kollektív lopásból él. - Ennélfogva bármilyen lehetetlen munkaszerződésbe belemegy. — Az uradalmak azonban óvatosak, nem szerződtek addig, talán a visszajött Rusznyák-föld, a 70 ezer lengyel fogoly is csiklandja az orrukat; ez az őrgróf is békében évente 10-15 vagon rusznyákot hordott ide; olcsó munkaerőt szimatolnak. — Micsoda hipokrízis a kormány részéről, hogy a nép nem akar szerződni, legalább a rádióban ezt bömbölteti. — Na meg előre ijesztget, hogy aki nem szerződik, az nem lesz „érdemes" a kisbériéire. — Külföldre sem mehet munkára a magyar, ha megpróbálna szökni, egyszerűen lelőnék mint katonaszökevényt, jogosan. — De mily rövidlátók a vezetők. — Ha mármost tudja mindenki, hogy így akarják a leendő „tekintélyesek" a kisbérletből kitudni a népet, jövő okt.-ig — ekkorra ígéri a kormány a kisbérletet — van idő rá, hogy a nép is védekezzék. — Azt hiszem, addig minden tisztázódik különben is, de a Hitler tanítása, a magasabb munkabér, már felszívódott a népbe. — Hitler mindenképpen csatát nyert. - Csudálom, hogy Chamberlain ezt nem látja, vagy nem akarja a jó öreg látni. Pedig M. orszá-