Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Debrecenből a múlt héten fölszaladtam Mátészalkára, hogy megnézzem a népjóléti akciót. A hófúvás beszorított, s négy napig ott ültem behavazva, és közben folyton azon tűnődtem, milyen csodálatos, hogy megéltem szülőmegyém sorsának ezt az új átalakulását. Gondolataimat vasárnap, febr. 18-án este 8.20[-]kor elmondom a rádióban. A teljes szöveg megjelenik a Kelet Népében, mely karácsony óta az én tulajdonomban van. Egyidejűleg küldök belőle egy példányt, s arra kérlek, gondosan tanulmányozd át ! Olyan időket élünk, hogy most a szépirodalmi és kritikai lap is a magyar sors problémáival foglalkozik. Mi itt politikai lárma nélkül a magyarság megszervezésével foglalkozunk. Boldog volnék, ha szülőföldem népe megértene, mellém állana, és ígérem, a tavaszon bejárom a megyét, s személyesen keresem fel a legmagyarabb magyarokat: a magyar Szatmárt! Szeretettel és tisztelettel Bp., 1940. II. 15. Móricz Zs. 79. PÁRKÁNY BÉLA - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Kecskemét, 1940. febr. 16.] Méltóságos Uram! Hálás köszönettel vettem kedves levelét, és szíves elnézését kérem, hogy arra csak így, megkésve válaszolok. Mentségemül szolgáljon egyrészt az a körülmény, hogy városunk költségvetésének miniszteriális tárgyalása igen sok időmet vette igénybe, másrészt pedig betegségem, minek következtében e levelemet is csak ágyban fekvő betegként tudom megírni. Megvallom azonban, hogy késedelmemnek fő oka abban a meg nem értésben rejlik, amellyel Méltóságod levelének vétele után folytatott tapogatózó tárgyalásaim alkalmával találkoztam. Kecskeméten ugyanis azok, akiknek véleményem szerint a tárgyhoz hozzá kellene szólniuk, húzódoznak a véleménynyilvánítástól. Nem tudom, azért-e, mert — akaratlanul is - fennálló törvényes intézkedéseket s rendszereket kellene bírálniok, vagy talán hiúsági okok miatt, vagy esetleg azért, mert talán azt hiszik, hogy én ennek a gondolatnak a melegénél (értem alatta a mezőgazdasági városok megsegítésének gondolatát) a magam kis pecsenyéjét óhajtom megsütni. Méltóságod bizonyára emlékezik még arra, hogy előző levelemben nevemnek és munkámnak elhallgatását kértem, s most, ha mindezek után Méltóságod mégis fel óhajtja vetni a kérdést nb. lapjában: ismételten és hangsúlyozottan kérem úgy nevemnek, mint munkámnak elhallgatását. Természetszerűleg — fenti okok folytán — Kecskemétről egy nevet sem említek fel. A nem kecskemétiek közül megemlítem Erdei Ferenc, dr. Endrey Béla, Pálfy József, Vásáry István, Kerék Mihály, Kovács Imre, Makay-Petrovics György, dr. Dezső Kázmér és Milotay István neveit.