Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

A kiadónak a másik 50%-ból kell kiállítani a könyvet, papírt, nyomást, kötést és az írói honoráriumot. Az ember nem is érti, hogy tudja ezt megtenni. Úgy, hogy ő maga is kénytelen-kelletlen foglalkozik eladással, s ott mint könyvkereskedői hasznot szerzi meg a többletet, amely képessé teszi újabb könyv kiadására. Ezt mindenki tudja, de akkor azt is tudni kell, hogy szinte lehetetlen a mai kiadóktól azt kívánni, hogy ők még egy új szervezetet is állítsanak fel a könyveik ponyvaszerű, óriási tömegben való terjesztésére. A könyvkereskedők részéről ilyen szervezet felállítása mindaddig, míg ők vígan vághatják zsebre az író és a kiadó verejtékének gyümölcsét, még sokkal kevésbé képzelhető el. Mi tehát a teendő? Október közepére kiürülnek a kolportázs-könyvespolcok. És még ma sincsen semmi kísérlet arra, hogy mivel töltik meg azokat. Véleményünk szerint azokat a vállalatokat, amelyek eddig ezzel az üzletággal foglalkoztak, azonnal be kell állítani a nemes ponyva tejresztésébe. De akkor teremteni kell nemes ponyvát. Ezt csak akkor lehet, ha a nemes irodalmat adhatják ki a silány ponyva helyére abban az olcsó árban, ahogy azt vesztegették. Itt valami olyan jogi és gazdasági helyzet áll elő, mint a filmnél, mikor a némafilm hangossá alakult át. Kormánydöntésre van szükség, hogy a könyv kiadói joga egészen különbözik a ponyvaszerű kiadványoknál - tehát a három pengőnél olcsóbb kiadásoknál a könyvkereskedői kiadásba kerülő, tehát ennél drágább könyvek kiadási jogától. Ennélfogva a kiadó nem kötheti le ki nem mondottan a kolportázs kiadás jogát. Legfeljebb néhány év, de nem több, mint három évre kaphat a kiadó szabadságot, hogy a kiadásba vett könyvnek kolportázsjoga nem használható az ő külön engedélye nélkül. Ha ez a törvény életbe lép — s azt hiszem, ez novelláris úton azonnal kimondható —, akkor meg van oldva a kérdés. Minden írónak valamennyi könyve felszabadul, és azt a könyvet, amelyet eddig tíz pengő nyolcvan fillérért adtak, három pengőért lehet adni. Nekem magamnak ezen a téren személyes tapasztalatom van. Most adtam ki új kiadásban a Magvetőt. Ez húszíves könyv. Egy példánynak teljes költsége 1,20. Könyvkereskedő-százaléknak felvettem 50%-ot, így még írói, szerkesztői s kiadói haszonra is lehetett bekalkulálni 60 fillért. A könyvet 7000 példányban nyomtam, több hitel nem állván rendelkezésemre. De ha 10 000 példányban nyomhatom, akkor a kiadás költsége már leszállott volna 1 pengőre, s ha 15 000 példányban, akkor 80 fillérre. Ha egy könyvet 80 fillérért lehet előállítani, akkor azt 2,40-ért lehet adni. Sőt, nagy kiadó adhatja már 2-ért. S ha egy 10 P 80 filléres regényt 2 pengőért árusíthat a ponyva, akkor elérte azt a célt, amit maga elé tűzhet. Akkor a ponyvának rendelkezésére áll a teljes magyar irodalom. Mindez azonban csak egy rögtönzött és vázlatos közlése valaminek, ami szakemberek gondos megvitatására vár.