Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

amint a megrendelőlap befut, azt is átadom arra a célra, hogy a Kelet Népe számláit fedezzem vele. Kérem azért, hogy mindaddig, míg ez újabb medren[d]előlap be nem érkezik, méltóztassék engem a számlatörlesztés alól felmenteni. Úgy gondolom, két hét kell ennek is, mint az előzőnek, míg végrehajtást nyer. Teljes tisztelettel kész híve 794. MÓRICZ ZSIGMOND - KARDOSNÉ MAGOSS OLGÁNAK [Leányfalu, 1942. júl. 28.] L., 1942. VII. 28.. Kedves Olga, úgy emlékszem, küldtem Magának egy Rózsát, még azt is tudom, annyit írtam bele a cím alá: „Olga is!" Már ti. hogy maga is csóválni fogja a fejét, ha elolvassa, de most azonnal postára adok egy másik példányt. Az bizonyos, hogy nem az első példányt küldtem. Akkor tudniillik jött egy levele, amelyből úgy éreztem, hogy ketten mi irodalmi ízlésben annyira divergálunk, hogy csak távolodhatik a két ember közt a távolság, minél többet ír az egyik, s minél többet olvas a másik. Már én nem is tekintem irodalmi eszmecserének ezeket a leveleket, a mi leveleinket: annál többnek, emberek szólnak át egymáshoz. Ma szép nap van, nem is tudom, hány óra, úgy négy tájt lehet. Ebéd után lefeküdtem, egy kicsit elszenderültem — mondja a nóta. (Most nagyon benne vagyok a nótákban, mert a Magvetőt új kiadásban hozom ki.) Persze, Maga ezt sem igen sejti, mi az a Magvető, bár nekem életem egy szakasza: olyan műveknek gyűjteménye, amiket a hivatalos iskolai szellem kitörölni törekszik az irodalomból, mert szabadság, magasabb gondolkodás, vagy egyszerűbb s így nemesebb ízlés van bennük, tehát a legnagyobb csoda, hogy még mindig nem kellett vesszőfutást szenvednem érte, de most az egészet újra átszűrtem, s nagyon meggazdagítottam a kis kötetet. Az éjjel három óráig éjfél után egyfolytában ültem az íróasztalnál, s csak magvetőztem. Rengeteg új anyagot vettem fel, s mivel a terjedelmet vastagítani nem lehet, tehát a régiekből kellett kihagynom. Sikerült úgy csinálni meg, hogy a nagyon hosszú közleményeket rövidítettem meg, s azokat hagytam ki, amiket könnyen pótolhat az olvasó kéznél levő könyvekből. De nagyon büszke vagyok pl. Bethlen Gábor három levélrészletére, amelyekkel a nagy fejedelmet tökéletes, szinte balladai tömörséggel lehetett megmutatni, mint akkora cselekvő államférfit, akihez fogható több nincs a magyar történelemben. Ugyanígy mutatom be Pázmányt, annak, aki. A Népköltési rovat is szépen kialakul: most felvettem a regösénekekből, találós mesékből, gyermekjátékokból stb. valamit, hogy az olvasót eligazítsam ezen a mélységes tengeren, ami népköltészet. Nagy fájdalmam, hogy Reviczkyt még mindig nem bírja el a cenzúra: úgy érzem, Ady belőle táplálkozott, s nála nélkül nem is lett volna az, aki. Komjáthy Jenőt meg csak most kezdem megsejteni, mióta megrontott egy kicsit a spiritizmus. Apropó: spiritizmus. Valóban olyan természeti jelenségeket tapasztaltam, amit egyelőre nem tudok meg-