Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Milotay kétségkívül ismeri a Rózsa Sándort, míg a többi, aki írt róla, nem, nevetnem kellett, mert Szárszón még én sem olvastam, mikor a Tiszántúlban írtam róla. De hiszen nem róla írtam, hanem Milotayról. Jó nyarat kívánunk mindnyájan, igaz szeretettel Juhász Géza Debrecen, 1942. VU. 20. 791. MATA JÁNOS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Debrecen, 1942. júl. 21.] Debrecen, 1942. július 21. Kedves Zsiga Bátyám! Jól tudom ugyan, hogy magam a nem szorzó és nem osztó emberek céhébe tartozván, semminő latban nem nyomok sokat, legfennebb szándékaim aszalgathatom. Most egy ilyen aszalódó szándékot szeretnék kiteregetni, mert úgy vélem, nem egészen az enyém, s olyan becsületből dukáló késői tisztességtevésnek szándékolnám. — 1849. augusztus 2-án Glasenapp orosz tábornok, mikor Nagy Sándorék hadsorai már inogva és visszavonulóban voltak, egy lovasezreddel azt a parancsot kapta, hogy a várost kelet-dél irányban megkerülve a Derecske felé vivő országúton a honvédzöm visszavonulását vágja el, s semmisítse meg Nagy Sándor hadtestének maradékát. Ez sikerült is, egy hajszál híjján. De az orosz lovasság az akkor igen magas tengeri vetésben eltévedt, s a mai zsidótemetőtől kicsit északabbra toprongyos parasztembert fogtak, hogy vezesse őket a derecskéi útra. Az ember vezette őket, de elfelé. Glasenapp tbnk. végül dühösen vette észre, hogy már az ágyúszó is alig hallik. A paraszt kijelentette, hogy „ő is eltévedt". Agyonlövéssel fenyegették, aranyat kínáltak neki, de ez csökönyösen csak azt fújta, hogy ő is eltévedt. Alkonyatig tébolyogtak a muszkák a tengeriben. Akkor az ember megszökött. Az egész ezred puskázott utána. Glasenapp tábornok szerint nem menekülhetett élve. Az esetet G. maga mesélte Görgey Artúrnak, panaszolván, hogy őt ezért haditörvényszék elé állították, s a parasztról szóló „mesét" nem akarták elhinni, mondván, hogy ilyen paraszt nincs a világon. Glasenapp csak nagy üggyel-bajjal tudta vállrojtjait megmenteni. — Erről a debreceni rongyos parasztról még senki se ejtett egyetlen tisztességtévő szót se. Görgey István említi meg csak bátyjáról szóló könyvében. Ha, amit róla írtam, van írásnak is olyan, amilyenül másnak szánódott, akkor szorítódjék egy kis hely neki, ha meg könnyűnek találtatnék, az sem lészen nagy balszerencse. Sok szószaporításért neheztelését eltávoztatni ne terheltessék, minekutána maradok mindenkoron tisztelő híve és kész köteles szolgája: Dr. Mata János