Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. júl. 3.} Kedves Zsiga Bácsi! Remélve szerencsés megérkezését, útnak eresztem első levelemet. Pesten tegnap óta csak egy nappal öregebb lett minden. Azt hiszem, Szolnokon is így szokott ez történni. Nagy csalódás lenne, ha ott az emberek fiatalodnának. Isten engem úgy segéljen, azonnal indulnék Szolnokra. Pest közömbös, és pontosan olyan, mint a csalódott nő, nem hisz senkinek. Nyitott előszobaajtók várnak, és asztalokon kecses vázákban tárulkoznak gőgös virágok, de mégis valami idegenszerű, valami felbonthatatlan félés, bátortalanság, mondjuk nyugodtan ki — szívtelenség fogadja az érkezőket. Vályú úr, ki már a hetvenes éveket tapossa, otthon ül kerti padján, és fejét oldalt lógatva szomorkodik. Nem jár kávéházba, oh, a világért se, hisz ott már szörnyű az állapot. A vendégeket szívesen megtűrik a pincérek, és bátortalan sürgetésre nagyon fanyar arccal felszolgálják a feketét. Tehát Vályú úr inkább visszahúzódik a magányba, és emlékeinek döngicsélését hallgatja. Ja, változik az idő, és romlanak az emberek. De akik ezért sírtok, forduljatok el, és szégyenkezzetek. Csúnyák vagyunk, de azért apáink büsz[k]ék fiaikra, és anyáink áldják a nemző éjeket. Leszünk mi is fényes, nyalka legények, és teremni fognak szép asszonyaink, most még félünk magunk fürdetésétől. Na, majd erre is sor kerül. Tehát Pesten így fest a keresztmetszet. A szerkesztőségben csöndes, együtemű folyással halad a munka. Antal úr még nem jelentkezett. Mutatványpéldányokat kiküldtük, nyolcvan darabot. Ezt holnap folytatjuk. <Itat> írtam a kiadóvállalatoknak. Mellékelten küldök egy Rózsa Sándor-cikket és egy Jó hír-cikket. Holnap ismét írok. Zsiga bácsinak kívánok további jó időt, egészséget, sok, nagyon sok nyugalmat. Pesten, 1942. július 3-án Szeretettel köszönti Guszti 768. TÖRÖK BALÁZS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Szentendre, 1942. júl. 4.] Szentendre, 1942. július 4. Kedves Zsigmond bátyám! Az ide mellékelt „levél" csak egy nagyon kevés hányada annak, amit a s[p]iritizmus tit[kjáról mondani szeretnék, ha időm volna. De azt hiszem, ebben a kevésben is tudok annyicskát adni, hogy némi fogalmad lesz a „nagy tit[o]k"-ról. Nem hiszem, hogy közlésre alkalmas lenne, de ha mégis találsz benne a Kelet Népébe valót: egész bátran leközölheted akár az egészet is. Felelősséget vállalok minden szavamért. Nem tudom, Budaváry Lászlónak mi baja van veled, hogy úgy kezd támadni a Nemzeti Életben. Nem tudhatom, mi igaza van a Te Kossuth felőli véleményedről. El nem hiszem, hogy Kossuth emléke ne volna egy Móricz Zsigmondnak is éppen olyan szent, mint bárki más magyar embernek. Bár nekem az a véleményem, hogy a hallottakról csak igazat