Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

1. A Kelet Népe 10. számában megjelent Téglagyártási eljárásról szóló cikkről lenyomat. Ehhez egy oldal klisét kaptu[nkj. összesen négy oldal. 1000 példányban. 2. Riport a spiritisztákról c. cikk, Kelet Népe nagyságban, annak megfelelő papíron és borítékkal, álló szedésről. 32 oldal nyomás <és> 100 pl[d]., valamint további ezrek. 3. Magvető 24 ív. 1000 és további ezrek. 1942. június 30. Bp. Tisztelettel 765. MÓRICZ ZSIGMOND - KARDOSNÉ MAGOSS OLGÁNAK [Leányfalu, 1942. júl 1.] Kedves Olga, megszégyenítve érzem magam, hogy hamarabb írt, mint én. Ez csak az én tehetetlenségi állapotom bizonyítványa. Most születésnapot csináltam,,hatvanhárom", kádencia, „és a halált mégse várom". Itthon voltunk Lányfaluban, senki se volt, csak a három lányom férjestül, bocsostul. Nagyon kedves volt, én a vasárnapot majdnem egész nap ágyban, s még hétfőn is meg se kapartam magam. Hát igen: otthon így is jó, mikor az öreg így ki van hajszolva. Most valami igen furcsa dologba keveredtem, másfél hónapomat megett. Spiritisztákkal találkoztam Össze, és nem bírtam kikászálódni belőle, mi az? Igen furcsa dolog. Nem lehet azt mai természettudományos érvekkel megmagyarázni, mitől szól a gitár az asztal alatt, s ha szól, az asztal felett mért nem szól? No, de majd elolvassa a Kelet Népében, most evvel nem töltögetem fel a papírt. Ideje sincs most olvasgatni, hiszen Magára vár minden rendtétel aLétel[?] után s előtt. Jönnek a nyári örömök, s onnan tudom, mi az, hogy vettem az ünnepre egy csomag túrós bélest, de szombaton értem ki, s csak hétfőn akartam kitálalni, hát nem most lelem meg szerdán reggel. Megkóstoltam, még nincs semmi baj, csak elmúlt az az öröm, hogy hétfőn megleptem volna vele a sok gyereket. Én csak így egy tételt kockáztatok meg, s Maga: áldott nemtő. De jó ez így, a nőknek sok munkát kell adni, különben elromlanak. Nézze, még tréfá[l]ni merészkedek. Most hajnalodik. A madarak már szólnak. Nyáron már nincs annyi madár. Elmennek kenyeret keresni. Már nem énekelnek, hanem a gyerekeiknek csipognak. A Rózsa Sándor? Nincs avval semmi baj, csak az, hogy Maga még nem olvasta. Mi közöm van nekem avval a Rózsa Sándorral, aki élt. Az én barátom, az szimbólum. Szellem erre a hivatásra nem jelentkezik, nem ismer magára. De majd valaha a nép fiai, a fiak fiai tudni fogják, mit jelent. Most pedig kezdődik a roham. Megyek a hatórás hajóval Pestbudába. Nem tudok megszűnni. Folyton újat kezdek, mintha az életemet kezdeném. A spiritizmust alig várom, hogy befejezzem — még egy heti írás van hátra, s akkor, azt hiszem, többet eszembe se jut. De jön egyéb. Most nagyon praktikus dolgokkal akarok foglalkozni. Mégis a Kelet Népe az én rossz szellemem, az kísért és hajszol megint. Valamit kellene belőle csinálni. Kezét csókolom sokszor 1942. július 1. Zsiga