Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)
A Kelet Népe parlagon hagyja heverni a legkövérebb területeket, tehát meg kell szervezni a könyvkiadást <és terjesztést) tökéletesen. Úgyszintén a folyóirat vérkeringését is fel kell kavarni, így nem mehet tovább. Valakinek a kézbe kell adni, aki főhivatásúan evvel foglalkozzék. Ma, mikor erre mód és kínálat van, nem szabad tétlenül szavak mögé rejtőznünk. Megoldásra a következőt ajánlom. Vegyen engemet Főszerkesztő úr teljesen át a szerkesztőséghez, mert másik állásom mellett egyiket se tudom tökéletesen végezni. Tárgyalásokat megejteni csupán délelőtt lehet, így visszás helyzetbe kerülök szövetségi állásommal. Viszont oly nagy munkát kell végezni, ami teljes embert és időt kíván. A munkáról itt nem akarok részletezni, hisz Főszerkesztő úr tökéletese[n] ismeri a könyv és folyóirat életét. Anyagilag ez 180 P-t [j e l en t] havonta. Ha Főszerkesztő úr jónak látja ezt a megoldást, úgy én lemondok az általam szerzett hirdetések jutalékáról, valamint a Kelet Népében közölt munkám tiszteletdíjáról. Mellékelten küldöm az elgondolásom szerint történő lapbeosztást. Budapest, 1942. június 25-én őszinte tisztelője Vámbéri Gusztáv Ui. Szerdán a Nemzetközi Vásár városligeti irodájában tárgyalok Balogh Józseffel. 761. MÓRICZ ZSIGMOND - MÓRICZ ERZSÉBETNEK [Budapest, 1942. június 26.] Bp., 1942. június 26. X. levélke Édes kis fiam, lassan már egészen elszoksz tőlem. Hétfőn születésnapom lesz, Péter-Pál. Hívjál fel telefonon Leányfaluban. Hadd halljam a hangodat. Reggel, ahogy a postát nyitják, azonnal hívj. Mert aztán nagyon soká kell várni a postán. Jól vagyok, egészséges, csak fáradt. Ahogy szoktam. Különösen ezen a büdös Pesten. Most megyek ebédelni Gyöngyivel a Wagnerba. Ott is régen voltál. Velem. Ha ide bejövök, azonnal tele van a szerkesztőség, most ugyan üres, úgy látszik, mindenki elment ebédelni. De reggel óta zsúfolt volt. A nyomda bosszant, egy egész hónapja volt kiszedni a kéziratokat, s nem tud még ma, pénteken sem betördelni mindent, mert most szedik. Hétfőn pedig ünnep, s így nem is tudom, mikor nyomnak. De kedden postán lesz a lap, az biztos. Ha nem volnál olyan messze, azt mondanám, gyere haza, de az 100 pengő. És pénz nincs. Csuda üres a zsebem. Jankovich még most sem fizetett. Most azonnal fel is hívom a minisztériumot... Már fel is hívtam, s tessék, valóban nem Jankovich a hibás, az állam még mindig nem fizetett. Kutyafáját, kutyafaszát, mi? Jó vóna már egyet baszni, de kit? A markomat? Ha pénzt tudnék kapni, akkor rögtön elszaladnék két napra hozzád. No, szervusz, babám, csókollak
