Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)
[Leányfalu, 1942. jún. 24.] L., 1942. június 24. szerda reggel fél 4. LX. levél Édes kisfiam, már egy fél órája fent vagyok és számolgatok, s veled foglalkozom. Fiam, nem hiszed el, hogy képtelen vagyok utazni. Oly keveset ér a fejem, hogy nem tudom az időt kihasználni, folyton vagy alszom, vagy kábult vagyok. Most is meglepetve látom, hogy a noteszed itt van, s nem is foglalkoztam még vele. Most részletezem, s az eredmény: 5-én indultál, s 19-én végezted az elszámolást. Pont 14 nap. Ezalatt a számadás így fest: Bevétel tőlem: 220,Kiadások: 100,utazás 41,80 100,lakás 61,rendkívüli: 420,kosztpénz 40,aj21,80 362,93 étel 70,23 orv. 28,10 maradt 77,07 ajándék 21,80 vás. 80,levél 15,129,90 orvosság 28,10 US. 41,80 Napi 10 P. kevés a szórakozás 5,167,70 vásárlás 80362,93 167,70 155,23 Azóta kaptál az Ath .-tói 200 P-t. Remélem, orvosságra azóta nem kellett költened, talán vásárlásra sem, de kifizettél újra lakást, az 60 P. A többi kell ételre, míg új pénzt kaphatsz. Valamit nem jól számoltam, nálam 11 pengővel több maradvány van, mint ami a számkönyv szerint, de nincs kedvem újraszámolni. Igen, ez így van. Munkában az ember nem tud pihenni, mert minden gondolata avval van lefoglalva, hogy hogyan haladjon előre. Szeretem benned, hogy ilyen komoly vagy. Holnap lesz a tördelés, akkor egy hónapig megint pihenek a laptól. Kelemen is elmegy egy egész hónapra szabadságra a szüleihez. Csak azt szeretném, ha olyat tudnék írni s mondani, amitől megnyugodj és felvidulj. Most már megint két napja nem írtál levelet. Tegnap kedd volt, tegnap kellett elmenned a polgármesterhez, volt-e valami eredmény? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy haladsz a többi helyen is. Nem baj, jó lesz majd visszagondolni arra, mi volt ott, és milyen hősiesen küzdöttél a hazáért. Itthon minden folyik csendesen. A kicsik szépek és jók. Virág nyugodt, és most két napig az én lakásomat takarították. Anna néni kimeszelte az emeletet, a lépcsőházat, és még az én alvószobámat is. Mindent kihordták a szobákból meg vissza. Mondhatom, nagy