Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

annyi pénzt költenénk ketten, de legalább rövidebb ideig kellene itt lenni. Itt nem pihenek, és nem nyaralok, itt csak igazán azért vagyok, hogy előfizetőket szerezzek. Mi receptet küldtem, azt igazán tessék kiváltani, azt üzeni Óváry, mert az nagyon hasznos, és nem káros apunak egyáltalán, majd meg tetszik látni, hogy milyen friss tetszik utána lenni. Biró Jánosra nagyon megharagudtam, mert nagyon nagy vitámba került ez az interjú, egész belefárasztott. Két napig tanakodtam magamban, és bizony Fintá

val meg alighanem össze fognak veszni miattam, mert Finta is akart rólam interjút csinálni, de viszont Biró János meg hamarabb megcsinálta. De hogyan? Arra kért, hogy engedjem meg, hogy apukának a leveléből idézhessen valamit. Mert itt az emberek nem akarják neki elhinni, hogy apuka jobban van, mert itt mindenki arról beszél, hogy apuka szélütést kapott. Az igaz, hogy nekem is azzal álltak elő, és nem hiszik el, hogy apuka lejön. Mert azt mondta Biró János, hogy úgy nem kezdhet neki a dolognak, hogy mindjárt a könyvsorozatra térjen, mert akkor egy hirdetésnek látszik az egész dolog, én pedig akarok magáról írni, Erzsike, mert higgye el nekem, hogy jönni fognak az emberek, azután csak mutasson nekem apukának levelét, amit én egypár szóban leközölhetek. Hát nagyon törtem a kis fejemet, hogy mit is csináljak, mert az tényleg jó, hogyha Biró fog rólam valamit írni, de hogyan csináljam meg a levelet, amikor az nem valami jó. Eszembe jutott, hogy van apukának egy levele hozzám, amiben semmi sincsen, kis betegem címmel. Azt mondtam Bírónak, hopp, megvan, tudja mit, megnézem milyen leveleket is írt apuka hozzám. Erre feljöttem, és szépen, ahogy össze van[nak] apunak a levelei rakva, kikerestem, és megmutattam neki, hogy erről írhat, amiben apuka ír a gazdaságról és a kertről, meg int engemet, hogy nagyon vigyázzak, mert itt bizony a vendégségben sok minden ennivaló van, és hamar megcsömörlik az ember. Egyszer apuka is így járt, azt már úgy meséltem neki, mert ez nem abban a leveliben volt. Nem tudom, hogy jól csináltam-e, ebben azt hiszem, nincsen semmi. Csak Biróra azért haragudtam meg, minek kellett megírni azt, hogy rengeteg levelit látta, hiszen úgysem olvasott belőle egy sort sem, mert én annál jobban vigyázok a levelekre, ki sem adtam a kezemből, ez nem tetszik nekem. Máskülönben egész jó a cikk, mert olyan remekül kicsinálta az üzletem részét, hogy még az utolsó mondatot is azzal fejezi be. Biró Jánosnak a feleségével hétfőn fogok beszélni, mert most nem ér rá, mert mindennap játszik. De aztán össze fogunk ülni, és meg fogom tudni, hogy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül mennyit ment, mert ő is játszott benne. Azt mondják, hogy nagyon sokszor játszották, és nagyon nagy sikere volt, nevetném, ha pénzt kaphatnék belőle. Csak az a baj, hogy Táray sínes itthon, sem Kemény, mindegyik Pesten van, nem tudják, mikor fog[nak] hazajönni. Apuka, ideteszek egy mintát, ilyent tessék nyomatni egypárat, és ezzel mindjárt meg lehet csinálni a Magvető megrendelést és a Tolnait is, hogy mennyit vesz át. A könyvkereskedők Kolozsváron ezt ilyenen szokták megcsinálni. Ez már annyi, mintha el is adta volna, mert ezt aláírták. Ezt nekem Jakab Jenő adta, akik nagyon kedvesek, szintén azok is nagyon igyekeznek nekem előfizetőt szerezni, csak nem nagyon sikerül nekik. Igazán minden könyvkereskedő itt meg fog legalább százat venni, itt van legalább hat könyvkereskedő az egészben, ezt, azt hiszem, el is fogják tudni adni. Mást most nem írok, mert már megint este 11 óra, és fáradt vagyok, de holnap, amikor ezt a levelet adom fel, akkor apunak küldöm el az előfizetőket is. Azt akarom, hogy apuka vigye be a Sárközinek, vagy küldje be, de tessék sürgetni, ne késsenek nekem. Apuka pedig tessék jönni, és utazzunk Marosvásárhelyre és le Székelyföldre,