Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Kolozsvár, 1942. jún. 19.] Édes, aranyos apukám! Úgy látszik, apuka jobban idegeskedik, mint én, pedig nem kell, mert ha én azt látom, hogy nem lehet többet gyűjteni, akkor úgyis elutazom. Most kezdek igazán lábra állni, nem is lehet többet gyűjteni, hiszen majdnem öt napig feküdtem, nem engedtek felkelni, hétfőn még feküdtem, csak kedden keltem fel, és már akkor mindjárt mentem azok után, akiknek kiküldte m a lapokat, de bizony a Méhkasba egy sem jött be, pedig kiküldtem hatvan embernek, és mind olyan volt, akiket Óvá[r]y Zoltán ismer. Csak az a baj, hogy mind megvannak a Móricz-sorozatok majdnem minden helyen, vagy ahol nincsenek meg, akkor soknak megvan belőle egynéhány. Byen kosarakat kapok, de azért mégis, ennek ellenére is gyűjtöttem 25 aláírást. Nagyon fáradt vagyok, mert bizony még csütörtökön is mászkáltam abban a nagy esőben, és nem nagyon vagyok erős, amikor három kilót fogytam betegségem alatt, azt nagyon megéreztem. Nem akartam apukának ilyen részletesen írni, de azért meg nagyon haragszom, hogy még mindig nem kapták meg az itteniek a könyvet, és tőlem kérdezik, hogy mi van vele, miért nem jön már? Mit csinál Sárközi, miért olyan szemtelen, hogy rám küld egy ügynököt a Zilahy Lajos könyvsorozatával, és havi 3 P-ért árulják. Miért kellett neki pont Kolozsvárra küldeni az ügynökét, és bizony elég kis összeg, kisebb, mint apunak a sorozata, mert apué 5 P, Zilahyé meg 3 P havi részlet. Na nem baj, ennek ellenére is ki fogom a százat csinálni Kolozsváron. Nagyon sok ígéretet kaptam már, mert voltam fent a polgármesternél is, és az aláírt. Aztán elkérte tőlem az íveket, és azt mondta, hagyjam nála, és majd egy altiszttel körülsétáltatja az egész tisztviselőkön az íveket; elég sokan vannak a városházán. Majd meglátom, ma mennyien írtak alá. Ilyeneket csinálok. Nagyon kedves volt a polgármester, és azt üzeni apukának, hogy tessék már minél előbb jönni, nagyon várja. És én is kérem apukát, nem szeretnék a szarba[n] maradni, mert nekem azt ígérte apuka, amikor eljöttem, hogy nemsokára tetszik utánam jönni, és már itt vagyok két hete, és még mindig nem tetszett eljönni. Pedig ha apuka itt lenne, akkor biztosan már több aláírást is szereztem volna. Hiszen mi a cél? Nekem az a célom, hogy minél előbb meglegyen az aláírásom, és mehessek haza. Nem nagy kedvem van egy olyan városban lenni, ahol nem lehet fürödni, és mellette nem láthatok senki jó barátomat. Kovács Lászlóék egyáltalán nem csináltak nekem semmit, még csak azt sem kérdezték meg, hol lakom, szóval, nem tettek semmit sem. így vannak a többiek is. Balogh Edgárék sem csináltak semmit, Rebi sem, mindenre hajlandók lennének, de hogy nekem olyan társaságot csinálnának, hogy ott valamit tudjak tenni, azt nem. Szóval ebből az a tanu[l|ság, ha az embernek segítségre van szüksége, akkor mindenki eláll mellőlem és apu mellől is; nagyon érdekemberek ezek az erdélyiek, olyan ez az asszony is, ahol lakom. Voltam a villamosműveknél is, ahol[!] szintén hétfőn kell elmennem, mert akkor akarja megcsinálni a vezérigazgató az aláírásokat, segít nekem. Majd felmegyek a főispánhoz is hétfőn, mert ott is voltam, csak nem fogad, csak hétfői napon. Hát majd meglátom, ott is hogy vág be az ügyem, ezen a héten meglátom, hogy mi lesz. Aztán arra kérem apukát, hogy tessék szíves jönni, mert igazán már ha apu itt lett volna, akkor több aláírás is volna, és nem költenénk több pénzt. Mert ha én tovább itt tartózkodom egyedül, akkor ugyan-