Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

Most a kert nagyon szép. Jani az utakat gyönyörűen kitisztította, s mivel egy szem eső sincs, hát a gyom nem nő. A kert teljesen be van kapálva, egy szál dudva sehol. Még nem is volt ilyen példátlanul tiszta a kert, a szakkertészek alatt pláne soha. És csak ketten csinálják a Jánossal, meg Zsuzsika segít és Anna néni, ha eszébe jut, meg segít locsolni. Tegnap a zöldséget is megritkították. Már nagyon szép a sárgarépa, petrezselyemgyökér. Hanem azt hiszem, a palántákkal nagyon elkésett. Jövőre majd nem kell figyelmeztetni, hamarabb megcsinálja. Még a karalábénak nem akar dagadni a hasa. Nekem az a fontos, hogy a kert rendben legyen. Tegnap Virágék kiköltöztek, s nem győzik eléggé dicsérni azt, ami itt van. Lekszi is nagyon meg van elégedve. Este a vacsoránál egyszer csak mondja Virág, hogy hát te beteg vagy? Nagyon sajnált, hogy egyedül ott szenvedsz, de talán nem lesz az nagyobb baj. Isten őrizzen. Zoltán majd meggyógyít. Jobban, mintha én magam is ott lennék. Csak arra vigyázz, hogy a néni, a háziasszonyod jó legyen hozzád, annak pedig csak egy módja van, az pedig a pénz. Nem kell szórni, de mindig annak kell adni, akire rá van szorulva az ember. Tudod-e, hogy tegnap este Jánosnak 45 pengő 80 fillért kellett fizetnem, egyheti napszámért. Hát annyit megér neked is egyheti ellátásod. Sárközinek mondtam, hogy már megvan az első 40 előfizető, azt mondta, az nagyon szép, nagyon sok. Valami azóta is csak van. Mi? Tegnap elküldettem neked egy rakás megírt levelezőlapot. Hallom, még Kelemen is írta. Imi ezt írja: Kedves ana néni hogy van mi újság oda haza anyukáék hol vanak mert még mostse kaptam levelét kezicsókolom választ rökttön. Szép dolog, hogy még csak egy lapot se küldtél neki. Azt sem tudom, pénz dolgában hogy állasz velük. Mikor kell újra küldeni? Szóval ülj az írógéphez, és legalább néhány sort mindennap írjál. Én már az ötödik levelet írtam, és te csak egyet méltóztattál, pedig mindig annak kell írni, aki elmegy. No, csókollak, fiam, legényesen! Aki elhagyja magát, az aztán elhagyott lesz. Feri mit ír? Csókollak. Csókol sokszor Apád 746. KOCZOGH ÁKOS - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Bécs, 1942. jún. 16.] Bécs, 1942. június 16. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Kedves Zsiga Bátyám! Minél távolabb esik az ember hazulról, annál inkább foglalkoztatják az otthon problé-