Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

nem bánod meg! Azt hiszem, minden erdélyi szívből örül neked, hát még mi, akiknek hagyományos jogunk van hozzád! És hozd el Erzsi lányod hozzánk, nem kevésbé várjuk, ugyanolyan szeretettel, mint egykor Virág lányod... Nem örülök, hogy megtudtam: a Transsylvaniában vettél ki szobát?! Mi is elhelyeztünk volna, ha nem én — Erzsi miatt —, akkor akármelyik jó barátom! De hát csak gyere le, akkor majd meglátjuk, hová méltóztatol! Közben mindjárt értesítlek, hogy Petri, az itteni első könyvkereskedő a Kultúrpalota nagytermében irodalmi estét rendez a könyvnapok utolsó estéjén. Kodolányit kérte föl — most van Pesten Petri —, de persze, sejtelme se volt róla, hogy Te az idén megint lejönnél! A felesége most arra kért, hogy nevükben megkérjelek, mi volna a módja annak, hogy Téged is fölkérhessenek: lépj föl azon az estélyen! Természetesen kellő honorárium ellenében, amelyet majd idelent megmondanál nekik. Vagy már előre megírnád nekem, hogy hirdethessenek <Tége> Téged! Ez nem kis mértékben töltené meg a nagytermet! Ez a jó hír! — Erre kérek egy lev. lapon választ! Egyébként csak bízd az erdélyiekre, a becslésükre, hogy mennyit érnek a müveid! Lehet, hogy nem érnek olyan sokat, mint amennyire én vagy te becsüljük őket, de mindenesetre a legérdemesebb magyar betú itt Erdélyben, amit te vetsz papírra. Szóval, ne házsártoskodj, Erzsi majd megmondja, milyen üzletet lehet belőled csinálni errefelé. Csak jöjjetek egészséggel! És ha lehet, ne vesd meg a kérésünket, adj elő valamit a közönség előtt is. Biztosítlak, hogy csak azért nem kért föl Petri, mivel nem merte hinni, hogy az idén is lefáradsz ilyen messze! És a közlekedés se valami kellemes. A repülő hatszemélyes és csak hetenként háromszor megyén: éppen azért Pesten jó előre rágd meg az IBUSZ-nál, hogy hogy lehetsz itt nálunk a harmadik könyvnapra. Esetleg valamelyik várost ejtsd el, mivel itt föl is kéne lépned! Szóval, szeress minket, kedves, drága Zsiga Bátyám, és gyere! Zsófi, a feleségem és a fiaim, de még én is, bármennyire gyűlöllek, hogy olyan nagy író vagy — még én is boldogan várlak! Könyvnap ide, könyvnap oda, gyere, és hozd a lányod! Erdély most gyönyörű, mert kitavaszodott, bolondul szép! ölellek igaz, régi híved, a viszontlátásig Molter Károly Sényi László és Székely Jóskáék is várnak! 727. SÍMÉN DÁNIEL - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Kolozsvár, 1942. jún. 1. körül] Kedves Zsiga bátyám! Nagybecsű lapjának f. évi április 1 [-jei] számában Juhász Géza tollából A magyar irodalom regénye címen az unitáriusokra vonatkozólag olyan megjegyzések történtek, melyek szerény véleményünk szerint kiigazításra szorulnak. Anélkül, hogy irodalmi vagy hitvitát provokálnánk, őszintén leszögezzük, hogy nem értjük azt a történelemszemléletet s azt a rend- vagy rangfokozatot, mely a magyar reformáció korában az unitáriusokat a szombatosok mellé sorolja, s velük egy kalap alatt minősíti „az üdv havasi legelőjére kívánkozó