Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Budapest, 1942. ápr. 12.] Kedves Mester, mivel minden fölösleges kéziratra nagy szükségem van — nincs ideggyilkolóbb valami a másolásnál: szeretettel kérem, küldje vissza azokat a verseket, melyeket a Kelet Népe nem közölhet. (Ennek megkönnyítésére egy válaszbélyeges borítékot mellékelek itt.) Egyben kérem Mestert, ha lehetséges, közölje velem ama versek címét is, melyeket a Kelet Népe közlésre elfogadott. Szíves fáradozását előre is köszöni igaz híve : Berda József [Címzés:] Nagyságos ( Móricz Zsigmond Urnák író, a Kelet Népe szerkesztője Budapest VI., Eötvös utca 12. szám Kelet Népe Szerkesztősége 704. DIÓSSZILÁGYI SÁMUEL - MÓRICZ ZSIGMONDNAK [Makó, 1942. ápr. 13.] Kedves Zsigám! A mai napon feladtam leányfalusi címedre 10 kg dughagymát. Magam csomagoltam, magam szegeztem le a ládát, hogy hiba nélkül érkezzen meg. A csomagot nyitva adtam fel, mert olyat már mégsem teszek, hogy Móricz Zsigmondnak utánvéttel adjak fel valamit. A hagyma ára 22 P volt. Mellékelek egy csekklapot, azon elküdheted az árát, ha úgy tetszik. Ha nem tetszik, az sem baj. Az a fő, hogy sok és jó hagymád teremjen. De megint azt kérdem, mi a ménkűt csinálsz azzal a rengeteg hagymával, ha mint oskolázatlan kertésznek nem szabad eladni belőle? Vagy szétosztod a barátaid között? De hát azt szabad-e? Hogy a krumpli meg hagyma mellett sok begóniát is vetsz, látod, azt jól teszed. Legalább lesz egy kedves, jószagú hely, ahová belefekhetsz, ha pihenni akarsz. Én még ilyen terveket sem csinálhatok, virágvetésre pedig — legalább még most — gondolni sem merek, mert a kertem végében ladikázni lehet. Megvert bennünket a teremtő ezzel a temérdek vízzel. Es ahelyett, hogy fogyna, még szaporodik. Itt csődöt mondott a mérnöki tudomány. A régi paraszti tapasztalatok szépen elintéztek volna mindent, de hát kinevették, aki ilyennel előbátorkodott. Most aztán nézhetik, mit csináltak. Hiába nézte Kállay miniszterelnök is, az ő szeme sem tüntette el a vizet. Nagyon örülök, hogy olyan jó hírt hallottam felőled. Az utóbbi időben már teljesen tájékozatlanul állottam, nem tudtam, mi van veled. Egyszer azt olvastam, hogy a Szt. László kórházban vagy. Nem tudtam okát adni, miért. Valami fertőző nyavalyád van? — kérdeztem magamtól. De akkor meg miért járkálsz a városban? Szóval egész konfúzus