Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek I. (Budapest, 1988)

[Leányfalu, 1942. ápr. 3.] L., 1942. IV. 3. Kedves Olga, a debreceni szép napoknak itt van a böjtje. Vállalkoztam rá, hogy április hónapban mindennap 10 nyomtatott oldalt írok. Másképp nem jelenhetik meg a könyvnapra a Rózsa Sándor második kötete. Három napon keresztül napi tizenöt oldalt írtam, s ha még ezt holnap is meg tudom tenni, akkor az ünnepen pihenhetek, amire szükség van a további írás kedvéért. Ez a kis plusz azonban már sok, fáraszt és kockázatatja, hogy jó lesz-e a könyv. Azt hiszem, ez a kötet sokkal érdekesebb lesz, mint az első volt, ezen nem fog elaludni, ha akarna sem. Itthon mindent rendben találtam. A lapeladás-ügy, eddig úgy látszik, mégis megtörténik, de ha nem, én akkor sem adok ki több új számot. Vagy ír az író, vagy szerkeszt. Most jöttem rá, annyi energia s pénz elvesztegetése után, mennyire nem nekem való a szerkesztés. Pedig Janka megmondta régen: „Az szerkesszen, aki tud abba[n] gyönyörködni, hogy más szebben ír, mint ő. Maga ne szerkesszen." Teljesen igaza volt. Semmiféle kosarat nem tudtak itt nekem L.-ban találni, azért oly parányi a diómutató. Megjegyzem, hogy a lucernamag még mindig nem érkezett meg. Mátészalka messze van, Mátészalka messze van. Mátészalka messze van: a lúhere zsákba[n] van. Alúhere fődbe[n] van. De nem az én fődembe[n], hanem azéba[n], akinél meg fog teremni a mag a nyáron, s akkor talán csakugyan lesz, ami lesz. Most ne várjon tőlem semmi épkézláb szót, mert azt kiadtam délelőtt a „rúzsába". Mán csak olyan semmitlen, csírátlan igék maradtak a gépbe[n], az hull ki, ahogy verem. Mit látott, mit mozizott azóta a díszes társaság, és ma délután mennyit nyert a römin? Hát Pálinál? Van-é még abbul a kis ürmösből? Mamikának kézcsók és jó egészség. És boldog húsvéti ünnepeket mindenkinek s mindnyájuknak. Mi lesz a menü: lesz-e húsvéti bárány? Ó, most jut eszembe, ma puliszkát ettem, s olyan jó volt, hogy olyant gyerekkorom óta nem öttem. Hogy köszönjem én azt meg a Kerékgyártóknak? De nagyon jó volt. A kolbász is nagy ajándék lett, utolsó este ami[t] kaptam. Kezét csókolom, és sok energiát az idillhez, hogy mindenki kerekre gömbölyödött arcocskával dicsérje a láthatatlan kezet, aki áld és eltart. Kézcsók, boldog ünnepeket Zs. Nem láttam a [ ] riportját. Nem küldte el.